Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Sárközi Zoltán - Szilágyi Gábor - Gáspár Ferenc: A Fegyvergyár története, 1891-1948 = Geschichte der Waffenfabrik, 1891-1948 375-471

tek, amit a gyár azzal utasított vissza, hogy a munkások átlagos keresete 7.69 korona, míg a budapesti átlag csak 6.75 korona. E részleges sztrájk időben egybeesett a május 23—24-i általános munkás megmozdulásokkal. Végül augusztus 5-én békés megegyezés révén ért véget. 81 Egynéhány munkás béremelést kapott, a szerelők vidéki kiszállásaikhoz vasúti kedvezményeket, sikerült elérni az akkord cédulák pontos kiadását és az anyagraktárak helyes kezelését. Az 1912. év krónikáját nem zárhatjuk le anélkül, hogy név szerint ne tegyünk említést a fegyvergyáriak vezetőiről: Hornicsek Ignácról, Magyar Józsefről és Mihályról, akiket az igazgatóság csak nagy küzdelem árán vett vissza a gyárba. Közülük Magyar Józsefet a sztrájktörők meg is sebesítették. Az év nevezetes eseménye, hogy a május 23-i tüntetés alkalmával a fegyvergyári és vágóhídi munkások első alkalommal ütköztek össze az ellenük kivezényelt katonasággal.

83 Végül az utolsó háború előtti sztrájk 1913 áprilisának elején zajlott le. Ekkora revolverpad-osztály 12 munkása kért béremelést. Régebben órabérben dolgoztak s most megtagadták az új akkordot. Az egyébként nem túlságosan jelentős munkabeszüntetés hamarosan véget ért. 84 Az első világháborút közvetlenül megelőző években — pontosabban 1910-ben — sikerült a munkaidőt is heti 57 órára csökkenteni, mégpedig úgy, hogy a napi munkaidő 10 óra lett, szombaton pedig 7 órát dolgoztak. 85 A munkás megmozdulások egyre inkább terebélyesedő eseményeit rögzítő beszámolók mellett nem kisebb jelentőségűek azok a korabeli leírások, adatok és emlékek sem, melyek révén lehetővé válik a munkások hétköznapi életébe való bepillantás. A szerencsés véletlen úgy hozta magával, hogy a Fegyver- és Gépgyár Rt. iratanyagában nagy számban maradtak fenn személyi kartonok, kimutatások, továbbá a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének Munkásügyi Szervezete által összeállított munkabér statisztikai táblázatok. Az 1912. év október 1-e és december 31-e között voltak az első statisztikai felmérések. Ezek szerint a Fegyver- és Gépgyár Rt. Soroksári úti telephelyén alkalmazott munkások száma összesen: 343 fő volt. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének Munkásügyi Szervezete által kimutatott alacsony munkáslétszám feltűnően elüt azoktól a létszám adatoktól, melyekkel eddig találkoztunk. 86 Nem egyezik meg az említett egyesület évkönyvében 1911-ben nyilvánosságra hozott számokkal sem. Ez utóbbi helyen ugyanis az összes alkalmazottak létszámát 1076 főben állapították meg, melynek nagy része — 964 fő — kétkezi munkás volt. 87 Feltehető, hogy ezek az adatok csak a szervezett munkásokra vonatkoznak. A következő táblázat arról tudósít, hogy ki mennyi idő óta dolgozik a gyárban. Egyesek már az 1890-es években itt voltak, a zöm azonban csak 1905 után lépett be, 1912 első kilenc hónapjában egyenesen 177-en. E táblázat jól mutatja, hogy a felfegyverkezés következtében melyek voltak a minőségi létszámváltozásokat jelentő esztendők. A másik statisztikai felmérés az 1913. évi január 1-é és június 30-a közti állapotokat tükrözi. A létszám egyszeriben felszökött 855 főre. Ugyanez év július 1-e és december 31-e között készült el a harmadik felvétel, mely 926 fővel számolt. Jellemző, hogy 1912-ben összesen 274-en, 1913-ban pedig 418-an léptek be a gyárba. Nemzetiségi vonat384