Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Jenei Károly: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. és elővállalatai = Die Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Vereinigte Glühlampen und Elektrizitäts AG.) und ihre Vorgänger 337-374

ügyvezető igazgatóság látta. A vállalat a háború első éveiben a munkabéreket nem javította. A változatlan bérek mellett a munkások egy ideig ellenállás nélkül tűrték a korlátlanul bevezetett túlóráztatásokat. De még így sem tudtak lépést tartani a rohamosan növekvő drágasággal. Ugyanakkor a vállalat jövedelmezősége napról-napra, szinte ugrásszerűen növekedett. Az alacsony keresetek mellett rendkívül rosszak voltak a munkakörülmények. A női munkások négyszáz fokra hevített szivattyú kályhák körül, sokszor elviselhetetlen hőségben dolgoztak. Valamivel elviselhetőbb volt a szakmunkások helyzete, de az ő életkörülményeik is rohamosan romlottak a háborús viszonyok következtében.

154 A munkások szervezettsége tekintetében 1917-ben döntő változás történt az újpesti gyárban. Először Hevesi Gyula és Helfgott Ármin vezetésével a mérnökök és művezetők egy része belépett a Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségébe. Majd a szervezett mérnökök és tisztviselők kezdeményezésére a Szakszervezeti Tanács az Izzó nőmunkásait gyűlésre hívta össze, melyen első ízben beszélhették meg helyzetüket és feladataikat. A gyűlésen nagy lelkesedéssel határozták el, hogy belépnek a szakszervezetbe. Az Egyesült Izzó vezetői a szakszervezeti mozgalom terjedését idegenkedve nézték. Hevesi Gyula visszaemlékezése szerint a női munkások szervezkedését nem tudták meggátolni. Aschner Lipót kereskedelmi igazgató a szervezkedés megakadályozását egyedül az irodai alkalmazottak esetében kísérelte meg, akiket magához hívatott és közölte velük, hogy ha valamelyikük belép a szakszervezetbe, azt azonnal elbocsátja a vállalattól. A tisztviselők azonban nem ijedtek meg, levélben közölték Aschnerrel, ha fenyegetését beváltja, a gyár egész munkássága és tisztviselői, sőt a szakszervezet is, szolidárisán megadja erre a választ. A munkások és alkalmazottak között kialakult akcióegység az igazgatóságot visszatartotta a szervezkedés megakadályozásától.

155 A munkások és alkalmazottak szervezett fellépése nem maradt hatástalan. Szakszervezeti kezdeményezésre 1917-ben két ízben, 1918-ban pedig három ízben került sor béremelésre. A munkások bérének fokozatos javítása nem jelentett a vállalat számára megterhelést, mert a béremelést könnyedén áthárította a gyártmányokra.

156 A bérek és fizetések emelkedése azonban alig enyhített valamit a munkások és alkalmazottak súlyos helyzetén, mert az élelmiszerárak a liszt, kenyér és bab kivételével a háború utolsó évében a korábbi áraknak több mint ötszörösére emelkedtek. A helyzetet súlyosbította, hogy az ipar elsősorban katonai jellegű cikkeket gyártott, míg a lakosság igényeit kielégítő termékeket egyre kisebb mennyiségben és silány minőségben állítottak elő. Az Egyesült Izzó a két forradalom időszakában Az októberi polgári demokratikus forradalom előtti hetekben rendkívül feszült volt a hangulat az újpesti gyárban. A munkásság újabb bérrendezést követelt, melyet azonban az ügyvezető igazgatóság elutasított. A munkások a kormány által felállított „panaszbizottsághoz" fordultak. Hosszas tárgyalások után a vállalat 25%-os béremelést adott. Ugyanakkor a tisztviselők is bérkövetelésekkel léptek fel, akiknek szintén a panaszbizottság beavatkozását kellett igénybe venniök, mert az ügyvezető igazgatóság követelésük 365