Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

ÜZEMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– BETRIEBSGESCHICHTLICHE STUDIEN - Jenei Károly: Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. és elővállalatai = Die Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Vereinigte Glühlampen und Elektrizitäts AG.) und ihre Vorgänger 337-374

forintért megvásárolniuk. Ugyanakkor a négy Egger testvér és Egger Dávid fia Gyula, Pintér József műszaki igazgató irányításának kikötése mellett a VII. kerületi elöljáróságtól elektrotechnikai gyáriparra igazolványt kaptak.

7 Az új gyárat 1887. október 1-én helyezték üzembe. A berendezés 40 000 forintba került. A vállalat fejlesztése szempontjából nagy eseményt jelentett az izzólámpa gyártás bevezetése. A mechanikai és izzólámpa osztály kezdetben még egy épületben volt elhelyezve. Az L alakú földszintes épület első részében az irodát, a rajz- és mintatermet, a raktárt és a mechanikai osztályt, a hátsó részben pedig az izzólámpa osztályt helyezték el. A gépeket a mechanikai osztályon felállított 18—20 lóerős, Mayer-féle vezénylőművel ellátott fekvő gőzmotor hajtotta. Az izzólámpa osztályon az egyes gyártási műveleteket deszkafalakkal választották el egymástól. A legelső műveletet az üvegfúvás jelentette. Az üvegfúvók thüringiai üvegcsövekből állították elő az izzólámpa burákat és ők forrasztották be a szénfalakat is. Erre a célra 4 fúvópad szolgált. Az elkészített darabokat a szivattyúfülkébe vitték, ahol 22 higanyszivattyú dolgozott. A lámpák fényhatásának kipróbálását ugyancsak külön fülkében végezték. A szénfonalakat az üzem maga állította elő. A növényi rostokat az anorganikus sók eltávolítása végett először kiáztatták, majd a levegő kizárásával hevítették. A víz eltávolítása után visszamaradt nagy széntartalmú anyag az áramot már vezette. Az izzólámpa osztály kiegészítő részét a mérőszoba képezte, ahol a lámpák ellenállását és feszültségét mérték.

8 A szénszálas izzólámpa alakja a körtéhez hasonlított, hatásfoka a mai normállámpának kb. 1/5—1/6-od része, a halogénlámpának 1/10-ed része és a higanygőzlámpáknak 1/20-ad része volt. Az izzólámpagyártással az Egger cég Magyarországon megelőzte Svájcot, Franciaországot és Angliát. A Huszár utcai gyárban 1888-ban naponta 80—100 izzólámpát gyártottak. Az alacsony produkció és a rendkívül primitív gyártási eljárások ellenére, eltekintve az első években a gyakorlatlanság miatt bekövetkezett veszteségektől, az izzólámpa üzem az akkori magas árak mellett megfelelő haszonnal járt, mert a gyárnak Ausztria—Magyarországon nem volt versenytársa.

9 Az Egger B. és Társa mechanikai és izzólámpa gyárát Pintér József műszaki igazgató irányította. A kereskedelmi ügyeket Egger Gyula igazgató intézte. Ezenkívül a vállalat 6 műszaki, kereskedelmi és adminisztratív tisztviselőt alkalmazott. A munkáslétszám 41 főt tett ki, közülük 7 német üvegfúvó volt. A szakmunkás utánpótlás biztosítása végett pedig öt ipari tanulót tartottak. A Huszár utcai gyárépület is csakhamar szűknek bizonyult. Ezért 1889. január 7-én megszerezték a szomszédos Munkás utca 12—16. számú házakat. A cég tulajdonosai ezzel egyidejűleg elhatározták, hogy az izzólámpagyártást a berlini Allgemeine ElektrizitätsGesellschaft szabadalmainak a megvásárlásával szélesebb alapokra helyezik. Ilyen meggondolásból a gyár izzólámpa osztályát 1889. február 1-én 400 000 forint alaptőkével Villanyos Izzólámpagyár Rt. néven külön vállalattá alakították át. Az izzólámpa részleg különválása egyelőre formális jelentőséggel bírt. Eggerék az izzólámpagyártást azonban más gyártelepen kívánták folytatni, ezért a külső Váczi út környékén az izzólámpagyár részére külön ingatlant vásároltak. Az új gyár építéséről e helyen azonban, mivel a megvásárolt telekhez a szükséges vízmennyiség biztosítva nem* volt, le kellett mondaniok. Az izzólámpagyár, miután a Fővárosi Vízmű338