Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Marosi Ernő: A Parlerek és a "szép stílus", 1350-1400, európai művészet a Luxemburgok idején : késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978-79-es kiállításához = Die Parler und der "schöne Stil", 1350-1400, Europäische Kunst unter den Luxemburgern : verspätete Bemerkungen zur Ausstellung von 1978/79 des Schnütgen-Museums/Köln 319-336

sát gazdagították. A magyarországi művészeti kultúrát a báti Szent Katalin legenda táblái (Esztergom, Keresztény Múzeum, 1420-as, túlságosan korai datálássál), az Országos Széchenyi Könyvtár 3 pozsonyi kódexe (Ganois-biblia, Cod. lat. 78, pozsonyi („D") Missale Cod. lat. 216 és („B") Cod. lat. 215, — téves dátummal), valamint váci ötvöscéhmissaléje (Cod. lat. 377), továbbá a Pálóczi György féle szarvkupa (Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár) képviselte. Ezek katalógusbeli bemutatása is igen sikertelen volt: a kéziratokkal kapcsolatban pl. csak régebbi magyar irodalom szerepelt a jegyzetekben (többnyire fantasztikus fejtegetésekkel olasz-francia kapcsolatokról), mikor pedig a GanoisBibliára nézve konkrét, a voraui Lectionarium körébe vezető attribuciók lettek volna idézhetők,

54 a pozsonyi missalére vonatkozó, Gerhard Schmidt-recenziót pedig a katalógus más helyén, az aacheni Ludwig-gyűjtemény pozsonyi Missaléjával kapcsolatban idézik is.

55 Persze, más kérdés, hogy ilyen körülmények között ésszerűbb lett volna az OSZK Cod. lat. 218. sz. (,,E") missalét küldeni Kölnbe, mégpedig nemcsak kiváló kvalitása, hanem az összehasonlítás lehetősége miatt is. Nem kevesebb balszerencse érte a hagyományosan túl korai datálású báti táblát is, amely úgy látszik, Anton Legner fantáziáját mozgatta meg. Ő a képekről így írt: ,,A magyar festészet legrégebbi tábláján (!), amely a Katalin legenda egy verzióját ábrázolja, ikon és portré különös szemléletességgel, szinte az itt tárgyalt komplexum paradigmájaként jelenik meg. Katalin, akinek „lelki képe" ugyanolyan nagyságú alakként, mint „figurális visszhang" mögötte van, abban, ahogyan magát nézi, arra a tükörmetaforikára emlékeztet, amelyet a Rózsa-regényből ismerünk, s amely mélyebb értelmét 'Istennek a lélek és a természet tükrében való megismerésében' nyeri."

56 Értelmezését Kroos mint ikonográfiái félreértést utasította el.

57 Tehát jórészt másodrendű művek, közülük is csak két 1400 előtti; a magyarországi művészeti régió tárgyakkal való reprezentálására való minden törekvés hiánya jellemezték a magyarországi művészet meglehetősen lélektelen kölni bemutatását. Igen hiányzott a Képes Krónika meggyőző ereje, a trencséni hermáé, a székesfehérvári, visegrádi, diósgyőri faragványoké, s a későbbiek közül mindenekelőtt a budai 1974-es szoborlelet darabjai, Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki oltára, a győri Szent László herma. Ezek megvitatását és összehasonlítását is megakadályozta az a szűklátókörűség, amely — úgy látszik — a kiállítás rendezőinek tett szívességként, s nem éppen a magyar kultúra előtt nyitott lehetőségként értelmezte a kölni rendezők meghívását. Tőlük nagyobb tájékozottságot a magyar művészet történetében már csak azért sincs okunk elvárni, mert a Hekler-féle Ungarische Kunstgeschichte megjelenése (1937) óta magyar művészettörténeti áttekintés idegen nyelven nem áll a külföldiek rendelkezésére. Ezért tehát csak magunkra vethetünk, ha Magyarország nemcsak fehér folt maradt a kiállításon, hanem félreszorult (ellentétben pl. Lengyelországgal vagy Szlovéniával, amelyeknek képviselői igen nagy gondot fordítottak a reprezentatív válogatásra), sőt, még sérelmek is érték. Mert nem csupán a véletlen számlájára írható, ha egy recenzió ,,a Luxemburgiakkal rokon területek, mint Magyarország" kifejezést használhatta.

58 A kiállítás katalógusában is profil nélküli, földrajzilag meghatározatlan maradt a középkori Magyarország. Igy lehet szó Magyarországról „és a szomszédos Erdélyről,"

59 Horvátországról, melyet állítólag „1102 óta perszonálunió kötött össze a magyar koronával,"

60 s a székelyek önálló népként szerepelnek a középkori Romániában.

61 Az erdélyi és havasalföldi műalkotások tár329