Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Marosi Ernő: A Parlerek és a "szép stílus", 1350-1400, európai művészet a Luxemburgok idején : késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978-79-es kiállításához = Die Parler und der "schöne Stil", 1350-1400, Europäische Kunst unter den Luxemburgern : verspätete Bemerkungen zur Ausstellung von 1978/79 des Schnütgen-Museums/Köln 319-336

gyalása körül kialakult zűrzavarnál (a címszavak közé magyar szerző Szászsebesről szóló cikke is besorolva, a párhuzamos ismertetésnek ellentmondó értelmezéssel

62

) csak Szlovákia járt rosszabbul: helyet sem kapott az európai utazás térképén, csak Magyarország címszó alá besorolva. A kiállítás rendezésének abból az alapelvéből, hogy az idegen tárgyakat is a rendeltetés helyén tárgyalják, továbbá a magyarországi művészet szempontjából is figyelemre méltó tárgyaknak a kiállításon való jelenlétéből következnek további említésre méltó adatok. Kiemelkedő jelentőségű volt az aacheni magyar kápolna két, három-három tagból álló palástkapocs-garnitúrájának szerepeltetése. Ilyen rendeltetésüket Karel Otavsky felismerte,

63 anélkül azonban, hogy a felismerésből adódó datálási következtetéseket levonta volna. Ezekre a következtetésekre újabban a székesfehérvári Nagy Lajos kiállítás katalógusa adott alkalmat.

64 Az aacheni kinccsel kapcsolatba hozott egyéb tárgyak közül a hochelteni palástkapocsról a magyarországi eredet feltevését is kimondják,

65 a Curtea de Arges-i övcsattal kapcsolatban viszont újból kísért az erdélyi készítés feltevése.

66 Snie2ynska-Stolot tanulmánya valamennyi szerző számára ismeretlen.

67 Fidel Rädle

68 többek között helyreigazítja Johannes Aquila veleméri írásszalagjának olvasatát (Johanne helyett Johannes, ezt Radocsay

69 képe alátámasztja.) Ugyanő helyesbíti a drezdai Hedvig serleg talpának feliratát, amely tehát a további magyar szakirodalomban is így olvasandó: „hedvigis cyfum scandât que contulit istum/ presulis ob mérita wenceslai sancti grata/ digna polonorum regina superna polorum" — azaz: ,,Hedvig, aki ezt a püspöki serleget ajándékozta, Szent Vencel érdeméből mint a lengyelek méltó királynője emelkedjék a menny magasába", — ami arra enged következtetni, hogy a megadományozott a krakkói székesegyház volt.

70 További lengyel—magyar vonatkozások: a krakkói kazimierzi Szent Katalin templomról szóló cikk fenntartja a templom kapuzatainak Václav Mencl feltételezte elsőbbségét a kassai Szent Erzsébet templommal szemben,

71 a niepolomicei freskók előzményét ismertetőjük az esztergomi kápolna kifestésében látja,

72 s a boroszlói Szent Dorottya hermával kapcsolatban is említik magyarországi eredetének hipotézisét.

73 Más természetű az a tanulság, hogy a bécsi Szent Cassianus-fejereklyetartóval kapcsolatban szerepel a Th. Müller által felismert, a trencséni fejereklyetartóhoz fűződő rokonság,

74 ellenben hiányzik a magyar emlék bemutatásából ugyanez az összefüggés, helyette viszont egy tökéletesen túlhaladott és indokolatlan Szent László azonosítás van kárpótlásul.

75 A kölni kiállítás legszigorúbb recenzense, Renate Kroos a kiállításban és katalógusában riasztó szimptómákat észlelt, amelyek a művészettörténetírás jelenkori állapotát jellemzik. Utalt arra, hogy a történetiség hiánya, a történeti segédtudományok figyelmen kívül hagyása felelős az interpretációnak hol önkényességéért, hol laposságáért, a semmitmondó tolvajnyelven tett megállapításokért. Mi nemcsak ezt a hiányt, hanem lényegében a kor Magyarországának az európai összképből való távolmaradását is fájlaljuk. Mindezt ma, 1984-ben leírni nem lett volna érdemes, ha aktualitását nem éreznénk. 1987-ben ugyanis kettős jubileuma lesz egy Luxemburginak, Zsigmondnak, akinek alakja ráadásul a legkevésbé ismert, vitatott jelenségek közé tartozik. Rendszerint ilyen évfordulók adnak alkalmat a nagy művészettörténeti kiállításokra és a velük kapcsolatos történeti revíziókra. Reméljük, az 1978-as kölni alkalom után nem marad a kilenc évvel későbbi is kihasználatlanul. 330