Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

vetkeztetéseket az egész középkori palota építészeti időrendjére vonatkozóan. Messzebbmenő helyrajzi magyarázatokat és korrekciókat is ad a palota és polgárváros feudalizmus kori alakulástörténetére, a korábban kijegecesedett felfogással szemben. Ezen elsőrendű témakör mellett figyelemre méltó H. Gyürky Katalinnak „A domonkosok középkori kolostorának feltárása Budán"

155 című ismertetése, amely áttekintő képet rajzol e szintén jelentős lakónegyedi feltárásról, valamint a „Buda középkori városfalai" című anyagközlése új megfigyeléseiről. Ezt két újabb, analitikus tanulmány követi 1978-ban Czagány Istvánnak „A budavári gótika építészeti tipológiája. Csúcsíves záradékú ülőfülkék"

156 című munkája, amely a szerzőnek 1963-ban megkezdett azonos tárgyú (I. Félköríves záradékú ülőfülkék) tanulmánysorozata folytatása. Szervesen kapcsolódik ehhez Czagánynak „A budavári gótika tervezéstechnikai rendszerei. Ülőfülkeszerkesztések."

157 című doktori értekezése első fele, amely Csemegi Józsefnek az 1954. évi, hasonló tárgyú tanulmánya óta első ízben ad új lökést ennek a tudományágnak a fejlődése terén kizárólag helyi vonatkozásban. Ugyanebben az esztendőben kerül a könyvüzletekbe Vörös Károly—Spira György: Budapest története a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig, a Budapest története IV. kötete jó néhány budavári adatával és értékes fényképeivel.

158/a Majd két kis képeskönyv következik időrendben Gerő Lászlónak ,,A budai Várnegyed"

158/b és Pereházy Károlynak „A Várnegyed"

159 című népszerűsítő munkái, amelyek színes illusztrációs anyagukkal nyújtanak vonzó élményt a budavári lakónegyedről. Mindkettő fölé emelkedik azonban jelentőségben 1979-ben Sugár Istvánnak ,,A budai Vár és ostromai"

160 című részletekbe menő, alapos, gazdag könyve, amely új nézőpontból vizsgálja át a már sokszor ismert történeti eseményeket is. Lelkiismeretes áttekintése hasznos kézikönyvvé avatja ezt a szorgalmas munkát és kétségtelenül új lépcsőfokot jelent az 1950-ben Szentneményi Béla által megkezdett hadiépítészeti szakirodalomban. Ezután jelenik meg Gerő Lászlónak „A helyreállított budai Vár"

161 című díszesen kiállított, reprezentatív könyve, amely részben a Budavári Palota erődrendszerének elmaradt tudományos dokumentációját van hívatva pótolni. Kerek összképet rajzol a két évtizedig tartott építészeti helyreállításokról, anélkül, hogy az időközben felmerült tudományos kérdések tisztázására vállalkozna, vagy a vitathatóan helyreállított részletek helyi bizonyítékait felsorakoztatná. Más szemléletű, nagyszabású művelődéstörténeti munka 1982-ből dr. Zolnay Lászlónak „Az elátkozott Buda. Buda aranykora"

162 című vastag kötete. Szerzője széleskörű, magas szintű kultúrszemlélettel rajzolja meg nemcsak a középkori Buda művészettörténeti keresztmetszetét, hanem ennek az összefüggő országos hátterét is a művelődési viszonyok gazdag ismeretében. Helyére igazítja azokat a történeti eseményeket és összefüggéseket, amelyeknek vizsgálatával az „Ünnep- és hétköznapok a középkori Budán" című könyve megjelenése óta állandóan foglalkozik. Ebbe a hatásos összképbe illeszti bele a legutóbb feltárt gótikus szoborlelet jelentőségét is és a művelődéstörténeti eszmeáramlatok sokszor szövevényes szálait megnyugtató módon szétbontva rendeli egymás mellé. Ugyanez évben lát napvilágot dr. Berza László főszerkesztésében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményétől a Budapest története képekben 1493-1980. Képkatalógus I. kötete.

163 E csaknem 32 000 tételből készült hatalmas 32