Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Marosi Ernő: A Parlerek és a "szép stílus", 1350-1400, európai művészet a Luxemburgok idején : késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978-79-es kiállításához = Die Parler und der "schöne Stil", 1350-1400, Europäische Kunst unter den Luxemburgern : verspätete Bemerkungen zur Ausstellung von 1978/79 des Schnütgen-Museums/Köln 319-336

d) A gyermekek számára külön vezetések illetve kreatív gyakorlatok tárták fel a látnivalókat. 2. A Handbuch rendkívül liberálisan szerkesztett (Id. Renate Kroos kifogásait) szövegei, amelyek több, mint 140 szerző egyenként is eltérő nézeteit tükrözték, egyúttal a tudományos kollokvium vitadokumentumaiként is szolgáltak. a) A kollokvium egyaránt foglalkozott a kiállításon szereplő tárgyak kritikájával, összefüggéseiknek felvázolásával és (különösen nem német nyelvű országok esetében) regionális fejlődések bemutatásával. Érvényesült benne az utóbbi idők németországi kutatásának hiperkritikus hangneme (művészettörténeti folyamatokra, tárgyakra vonatkozó hipotézisek elemeikre boncolása új összefüggések proponálása nélkül) éppúgy, mint a művészettörténeti és a kulturális folyamatok szintetikus tárgyalásának igénye. b) A kollokvium legjelentősebb, egyben a kiállítás lehetőségét is maximálisan kihasználó részét azok a viták képezték, amelyeket a résztvevők egyes tárgyak állapotáról, értelmezéséről, datálásáról és művészettörténeti helyéről a kiállításon folytattak. 3. A kollokvium eredményeit a Handbuch 4., kiegészítő kötete közölte, így számos új eredmény vagy helyesbítés közlésére nyílt alkalom. 4. A kiállítás, a vele kapcsolatos restaurátori beavatkozások és kiegészítő kutatások számos további részletmegfigyelésre adtak alkalmat; ezeket az 1980-ig eltelt időben a kiállítás és a kollokvium által inspirált tanulmányokkal, továbbá a kiállításra vonatkozó technikai-szervezeti dokumentációval, a kritikai irodalomra való reflexiókkal, valamint kevéssé ismert vagy a konzerválás idején megváltozott megjelenésű tárgyak színes fotódokumentációjával együtt a Handbuch további ötödik, de számozás nélküli kötetében („Resultatband") közölték. Igy az alkalom kiaknázása mintaszerűnek és ideálisnak mondható, jóllehet a kiállítás kapcsán létrehozott kisebb könyvtár inkább kultúrpolitikai luxuskiadvány-sorozatnak, mint (összesített mutató híján) a kutatót valóban kiszolgáló kézikönyvnek minősíthető. A párhuzamos rendezvények kiadványai közül a nürnbergi kiadványok tervszernek, célratörőbbek és takarékosabbak voltak, a prágaiak dokumentációja pedig, sajnos, hiányzik. A kiállítás által ösztönzött kutatási eredményeket lehetetlen felmérni. Mégis, regisztrálandó itt néhány típusuk. Az egyik fajta továbblépést a kiállítás kiadványai tartalmazzák. Ilyen a budapesti Szépművészeti Múzeum Szép Madonnájának esete (valaha: „amiens-i" Madonna, ezt a jelzőt a kiállítás idején véglegesen levették a szoborról), ahol a tárgyra vonatkozó hipotézisek korrekt ismertetése nyomán

15 a tárgy előtt folytatott vita

16 nemcsak a szobor eredetlegendáját cáfolta sikeresen, hanem megfosztotta mind Clasen által feltételezett kulcsszerepétől, mind a Kutál által megfogalmazott inkunábulum-jellegétől. Múzeumi katalógusbeli minősítése tehát így módosítható: építészeti öszszefüggésből; a szép Madonnák típusának kései, délkelet-németországi követője, 1420—35 között.

17 Frappáns megfelelésével annak a már korábban Gerhard Schmidt által kifejtett teóriának, amely Heinrich Parler brünni környezetével hozta kapcsolatba, s benne a szép Madonnák egyik előfutárát azonosította, szinte kínos zavart okozott a Sternberki Madonna hátoldalán felfedezett Hen[ricus] minuszkulavéset.

18 A vita a véset technikai adottságainak tisztázásán'túl nyitva hagyta jelentőségének kérdését, s bölcsen megkerülte a fel324