Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Marosi Ernő: A Parlerek és a "szép stílus", 1350-1400, európai művészet a Luxemburgok idején : késői megjegyzések a kölni Schnütgen-Museum 1978-79-es kiállításához = Die Parler und der "schöne Stil", 1350-1400, Europäische Kunst unter den Luxemburgern : verspätete Bemerkungen zur Ausstellung von 1978/79 des Schnütgen-Museums/Köln 319-336

vagy a dóm síremlékei, trifóriumgalériájának büsztjei). Bizonyos az a negatívum, hogy az Olaszországtól igényelt tárgyak a kiállításra nem érkeztek meg, ezért mindenekelőtt Itáliát és Dél-Tirolt a tervezethez képest csak esetlegesen beérkezett tárgyak képviselték. (Az egyenetlenségre nézve vö. mindenekelőtt Hermann Fillitz kritikáját). így legfőképpen a kiállításnak amúgy is felettébb pragmatikus elrendezési alapelve szenvedett csorbát, amely szerint a cél az „europäische Kunstszene" bemutatása lett volna, körutazás formájában. A kiállításkritikák szinte mindegyike foglalkozott annak a kézenfekvő, flexibilis és a kölcsönzők esetleges érzékenységére is tekintettel levő elrendezésnek a visszásságaival, amely leginkább a kereskedelmi és ipari kiállítások rendszerére emlékeztetett, s alkalmasabb volt a regionális eltérések és párhuzamosságok szemléltetésére, mintáz összefüggések megállapítására. Az európai „körutazás" így meglehetősen izgatott vonalvezetésű bolyongássá alakult: a kor tudatát, politikai nézeteit és világképét szemléltető dokumentumok után: Itália, Franciaország, Flandria és Brabant, a déli és az északi Németalföld, Aachen, Köln, Westfália, Alsó-Szászország, a Közép-Rajna-vidék, Luxemburg, Lotaringia, Elzász, a FelsőRajna-vidék, Svájc, Svábföld, Frankföld, Bajorország és Salzburg, Ausztria, Tirol, Szlovénia, Horvátország, Magyarország, Románia, Lengyelország, a Hansa-városok, Dánia, Mecklenburg, Brandenburg, Thüringia és Szászország, Csehország. Modern és régi államhatárok és tartományfogalmak, történelmi régiók és vasúti menetrendi meghatározások kusza keveréke! Felismerhető a törekvés arra, hogy a német birodalmat és közvetlen szomszédait mutassák be, de érthetők a recenzensek visszatérő kifogásai is: miért nem szerepelt Spanyolország, Anglia stb. az európai összképben, miért egyoldalú és szegényes „Franciaország" jelenléte (a németországihoz és németalföldihez hasonló, regionális tagolás ugyanis itt is felettébb indokolt lett volna!). Anglia esetében a rendezők utólag kielégítették a recenzensek igényeit: közöltek egy terjedelmes tanulmányt a kor angliai művészettörténetéről,

12 s ehhez még továbbiak is járultak a lengyel tartományok művészettörténetéről,

13 illetve Morvaország építészetéről

14 — valamennyi hézagpótló fontosságú. Ekként nem is egyszerű meghatározni a kölni kiállításnak és rendezvényeinek funkcióját. Mindenesetre, a számunkra hozzáférhető, tapasztalt vagy dokumentált hasznosítási formák áttekintése azért is szükséges, mert a magyar múzeológiai iparágban ilyen sokoldalú hasznosítás példáit nem ismerjük. 1. A meghatározott terv szerint összehordott és felhalmozott műalkotásokat gondos, valemennyi tárgyat egyenként is érvényre juttató felállításban, levegős csoportosításban, olykor a megközelítést vakmerően (a szobrok jó része érinthető volt) lehetővé tevő elhelyezésben osztották el. a) Ez az intérieur nemes környezetet biztosított a kiállítást kísérő reprezentatív és propagandaeseményeknek (fogadás, megnyitó, koncert, marcipánbüszt átadása 100 000. stb. látogatónak). b) A benne való eligazodás felsőfokú (posztgraduális) művészettörténeti képzettséget feltételezett (a Handbuch 3 kötetével és több mint 5 kg súlyával, bonyolult felépítésével a kiállításon való tájékozódásra alkalmatlan volt). c) A kiállításnak a közönség számára való feltárását antológiaszerűen (alig több, mint 10—15 százaléknyi kiállított műre hivatkozva) a nyomtatott vezető illetve a csoportos tárlatvezetések szövege, továbbá audiovizuális program szolgálták. 323