Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

rendszerezi az időszakra vonatkozó történeti anyagot. A budavári királyi és királynői szálláshelyek kérdésében azonban újabb álláspontot foglal el. Ezáltal a Gerevich László és Zolnay László között két évtizede tartó helyrajzi vita — amelyet Kubinyi András sikerrel egyeztetett — a nyugvópontra jutás helyett tovább gyűrűzik. Hovatovább — egy-két más, vitatható kérdéssel együtt — oda összpontosul, hogy az eddig létrehozott teóriák közül, kiki tetszése szerint válogathat. Gerevich Lászlónak a „Budapest művészete az Áprád-korban" című fejezete

147 impozáns képet rajzol a korszak műemléki maradványairól. A 13. századvégi datálásai közt azonban szintén akad egy-két vitatható megállapítás, aminek következtében koncepciója ugyanúgy nem dönt véglegesen egyes kultúrtörténeti összefüggések dolgában, mint a fenti történeti szakasz az említett topográfiai kérdésben. Ebben a vonatkozásban azonban a „Budapest művészete a későbbi középkorban a mohácsi vészig" című fejezete kétségtelenül határozottabb karakterű. A legegységesebb és legmegynyugtatóbb összképet Kubinyi Andrásnak „A három város helyrajza a XV—XVI. században", a „Főváros szűkebb piackörzete" valamint a „Buda és testvérvárosai az 1439-es tanácsválasztási reformig" című fejeztei nyújtják. Ezekben lenyűgöző adatszolgáltatással támasztja alá Budavára feudalizmus kori társadalomtörténetét, gondosan munkálja ki a gótika világának perszonális kapcsolatait. Munkájáról valóban el lehet mondani, hogy sokkal fejlettebb társadalomtudományi eredményeket nyújt, mint amilyeneket a kapitalizmus korának történeti műveiből valaha is nyerni lehetett. E nagyszabású tudományos szintézis után ismét kisebb terjedelmű, analitikus tanulmányok viszik tovább a fejlődés fonalát a művészeti és régészeti tudomány területén. 1974-ben jelenik meg Czagány Istvánnak „A budavári Berényi—Zichy-palota építéstörténete és műemléki helyreállítása" című cikke,

148 majd 1975-ben „A budavári volt Weixelgärtner ház sorsa, mint művészetszemléleti fejlődésünk fordulópontja"

149 című tanulmánya. Mindkettő a műemléképületek tudományos dokumentálása mellett a helyreállítások mikéntjének szakmai finomságait vizsgálja. Ugyanekkor szintén 1975-ben lát napvilágot Kosáry Domokos—Nagy Lajos—Bónis György: Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig, a Budapest története III. kötete számos helyén igen értékes megállapításokkal a budai Várra vonatkozóan.

150 1976-ban lát nyomdafestéket Czagány Istvánnak „A Hunyadi-ház tagjainak eredeti arcképei a Budavári Főtemplomban"

151 című cikke, amely új felfedezéseket nyújt a már teljesen ismertnek hitt eklektikus neogót épület belsejéből. Ebben az esztendőben azonban kiemelkedőbb könyvek hívják fel a figyelmet a Budavári Palota területén 1974-ben előkerült gótikus szoborlelet európai jelentőségére. Elsőnek megjelenik Zolnay László—Szakái Ernő: „A budavári gótikus szoborlelet"

152 című könyve, amely friss érveléssel, élményszerűen mutatja be a szobortöredékek páratlanul érdekes feltárásának folyamatát. Majd napvilágot lát a budapesti Történeti Múzeum „Budapest Régiségei" 24/3-4. kötete,

153 benne Zolnay Lászlónak „Az 1967-1975. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról"

154 című nagylélekzetű beszámolójával. Ebben a szerző oknyomozó módszerű vizsgálatot vezet végig — több munkatárs bevonásával — a feltárt régészeti anyagon, kiértékeli azt és levonja a belőle fakadó kö31