Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59
seit a korabeli társadalomtörténeti összefüggések ismeretében. Nagy Lajos pedig igen gondosan, részletekbe menően rajzolja fel a budai Vár 17. századvégi topográfiáját az 1696. évi „Zaiger" írott adatai alapján, — megteremtve a barokk kori telektörténet alapját. 141 Egyes budavári adatokat szervesen épít bele az országos fejlődés összképébe Kubinyi Andrásnak a 14—15. századi városfejlődéssel foglalkozó tanulmánya. Borsos László meggyőző összefoglalást nyújt a budai házösszeírások történetéről az 1437. évi első és az 1805. évi, utolsónak tekintett összeírások időhatárain belül. Igyekszik eltüntetni azokat a véleménykülönbségeket is, amelyek e témával kapcsolatban Áldásynál és Patakinál felmerültek annakidején. Nagy Lajos pedig magas szintű történeti felkészültséggel foglalkozik a Buda visszafoglalását ábrázoló lotharingiai gobelinek kérdéseivel. 142 Témájánál fogva nyújt igen érdekes budavári adatokat Zolnay Lászlónak a középkori magyar szakácsmesterséggel foglalkozó értékes cikke. Konrádyné Gálos Magda mélyreható, oknyomozó módszerrel rajzolja fel a budavári volt Fortuna vendégfogadó monografikus történetét, amelynek épületében igényes vendéglátóipari és kereskedelemtörténeti múzeum nyer elhelyezést. Ide tartozik — Kubinyi András kezdeményezése után — Czagány Istvánnak a budavári, volt ,,Arany Sas" patika — amelynek házában gyógyszerészettörténeti múzeum keletkezik — és a volt „Fekete Sas" patika történetéről készült szakcikkei után* a feudalizmus kori budai orvosokkal és gyógyszerészekkel foglalkozó tanulmánya is. 143 E széleskörű, analitikus kutatások ideje alatt megjelenik néhány népszerűsítő könyv is, amelyek nem annyira tudományos bizonyító módszereikkel, mint inkább a művelődéstörténeti, szaktörténeti és városképi összhatás élvezetes freskóival kívánnak olvasóikra hatni. Időrendben először Zolnay Lászlónak az „Ünnep és hétköznap a középkori Budán" című, szindus művelődéstörténeti regénye jelenik meg 1969-ben. Tehetséges írása a gótikus, budai életstílus meggyőző keresztmetszetét nyújtja a kritikai érvelésekbe sokszor már belefáradó olvasóknak. Majd Gombos Zoltán: „Budavári kertek" című munkája lát nyomdafestéket, szintén 1969-ben. Ennek írója kevésbé rajzol hiteles képet e különleges szemszögből, mint Zolnay a régi Budáról, bár adatszolgáltatása kétségtelenül hiánypótló. 144 Végül a főváros testvérvárosai egyesítésének centenáriumára jelenik meg Gerő Lászlónak a „Pest-Buda építészete az egyesítéskor" című könyve 1973-ban, amely néhány publikálatlan régi fénykép kíséretében foglalja össze a korszak budavári kérdéseit. 145 Ilyen előzmények után születik meg a magyar főváros történetének és művészettörténetének nagyarányú, korszerű tudományos szintézise ugyancsak a centenárium alkalmából. A „Budapest történeté"-nek — amely a harmadik teljességre törekvő könyvsorozat ezen a címen a kapitalizmus kora óta — csak az I. és II. kötete jelenik meg 1973-ban: „Az őskortól az Árpád-kor végéig" és „A későbbi középkor és a török hódoltság ideje." A minden vonatkozásban szakszerű munka több neves szerző önálló, de mégis kollektív tevékenységeként teremti meg a feudalizmus kori Magyarország fővárosának történettudományos összképét. Elsősorban azt, ami az 1942-1944 között készült, töredékes „Budapest Történeté"-ből kimarad annakidején. Tanulmányunk témája szempontjából mindenekelőtt Györffy Györgynek „A budai Vár és polgárváros kiépülése" című fejezete 146 érdemel figyelmet. Ebben széles látókörrel 30
