Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

törvényhatósági bizottsági tagok számának csökkentése, a hivatalból és szakszerűség címén résztvevők szaporítása, az örökös tagság intézményének bevezetése. A törvény megszüntette az 1872 óta működő ún. hivatalnok tanácsot s helyette a megyei igazgatásban működő kisgyűlések mintájára nagy hatáskörrel bíró törvényhatósági tanácsot hívott életre. A törvény tovább korlátozta a városi lakosság választójogát is. Külön részben — a harmadikban — hat fejezetben és 25 §-ban foglalkozott a törvény a főváros háztartásának témakörével, mintegy pótlandó az 1872. évi alaprendelkezés hiányosságait. A főváros háztartásával kapcsolatos fejezetben a törvény meghatározta a főváros vagyonának körét (68. §), intézkedett az ötévenkénti leltárfelvételről és éves leltárkiegészítésről (69. §), körülírta a vagyon bérbeadásának feltételeit és a házi kezelés módozatait (70. §), kimondotta a pénzkészletek gyümölcsöző kihelyezésének kötelezettségét és módozatait, egyben intézkedett arról is, hogy a községi takarékpénztárt első kúriába, sorolt pénzintézet szintjére emeljék (71. §), majd a vagyonelidegenítés ill. szerzés módozatait (72. §) írta elő, meghatározva a közgyűlés, a törvényhatósági tanács és a polgármester feladatait. Ali. fejezet a szükségletek fedezéséről, a költségvetés és zárószámadás kérdéseiről intézkedett. A szükségletek fedezése, vagyis az igazgatás anyagi alapja előteremtésének forrásai között a törvény első helyre a főváros vagyonának jövedelmét sorolta, majd a községi pótadók és az állam által átengedett adójövedelmek után negyedik helyen a városi közszolgáltatásokat, végül az illetékeket, vámokat és díjakat emelte ki (73. §). Már itt megfigyelhető a törvény alkotóinak az az igyekezete, ami azután a 87. §-ban nyíltan is szerepel, hogy a főváros szükségleteit főként az üzemeknek - akár mint vagyonjövedelmi, akár mint városi közszolgáltatási tényezőknek - kell biztosítaniuk. A későbbi években a közszolgáltatási díjak felemelésénél a város vezetői rendszeresen hivatkoztak is a törvény idevágó megállapításaira és előírásaira. A kölcsönök, a költségvetés, a póthitel, a zárószámadás és vagyonmérleg, valamint az elkészítés kérdéseit a 75—79. §-ok szabályozzák. A törvény első ízben tette lehetővé a gyámpénztár, az alapok és alapítványok, az önálló vagyonkezelésű intézetek és üzemek készpénzfeleslegeinek kölcsön formájában történő igénybevételét. Ez a rendelkezés különösen a már bekövetkezett gazdasági válság okozta fizetési nehézségek leküzdése szempontjából bizonyult igen lényeges segítségnek. A községi takarékpénztárnál összpontosított városi és közüzemi tőkék több irányú felhasználásával, ún. forgótőke kölcsönök felvételével tudott csak a főváros úrrá lenni fizetési nehézségein. A forgótőke kölcsönök felső szintje meghaladta a 30 millió pengőt is, bár a törvény külön törvényhatósági bizottsági hozzájárulás nélkül csak félmillió pengő felvételét engedélyezte volna.

22 A fővárosi költségvetés és zárószámadás egyetemességének megteremtése érdekében a törvény kimondja, hogy az alapok, intézetek, közintézmények, közművek és üzemek, valamint a részvénytársaságok pénzügyi műveleteit is magában kell foglalnia a főváros számadásainak. A III. fejezet (80—83. §) a számadási kötelezettség és felelősség kérdéseit szabályozza. A IV. fejezet az intézetek, közintézmények és közművek témáját szabályozva (84— 86. §) kimondja, hogy a szervezetet, a kezelés módját, az alkalmazottak illetményeit, a használat feltételeit, a beruházási járulékokat és használati díjakat a törvényhatósági bizottság szabályrendeletek útján határozza meg. A törvényalkotó azonban nem szabályoz299