Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

vizsgálata során. Először az Uri utca 13. sz. ház,

134 majd a közismert Tárnok utca 14. sz. épület

135 homlokzatait szerkeszti vissza az építőművészet tudományos eszközeivel. Munkájának célja a középkori utcaképek homlokzatrendszereinek komplex eszközökkel történő bemutatása. Végül a Tárnok-utca 16. sz. ház kerül sorra már 1984-ben. Közben minden eddigi kutatási elmélyültséget meghaladó részletességgel, az eredeti források oknyomozó elemzésével folyik Budavára történetének, társadalomtörténetének és helyrajzának vizsgálata. Ennek kezdetét kétségtelenül Kubinyi András mélyre hatoló módszerű cikksorozata jelzi, amelyből talán elsőnek a „Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában" nyújt új szemléletű ismeretanyagot még a tudományos szocializmus kutatóinak számára is. Szakmai módszerét azonban igazában a „Buda város pecséthasználatának kialakulásáéval alapozza meg, amely szüntelenül fejlesztve elvezeti őt a „Budapest Történeté"-ben közzétett hatalmas szintéziséig. Hasonló szemlélet vezeti Fügéd/ Eriket a középkori magyar városprivilégiumok tisztázásánál,

136 amelyeknek keretében a „Buda fejlődése és a városprivilégiumok" című fejezet csatlakozik az elemző tudományos törekvés roppant erőfeszítéseihez. Ezek mellé sorakozik fel Jankovics Mik/ós török hódoltság kori tanulmánya és Nagy István, Bélay Vilmos, Seenger Ervin valamint Rózsa Miklós szakkutatási anyagközlései Budavára újkori történetére vonatkozó adatszolgáltatásaikkal.

137 Talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy e széleskörű analízis a tudományág milyen szemléletbővüléséhez vezet. Ennek az újtípusú, történelmi materialista nézőpontú kutatásnak hosszú útját azután olyan mérföldkövek kísérik, mint Kubinyi András a városi rend kialakulásának gazdasági feltételeivel foglalkozó tanulmánya. A szemléletváltás — természetesen — egy ideig kettős vágányon fut, aminek következtében a kérdések egy részének megválaszolása nem egészen azonos módszerrel történik. Zolnay Lászlónak az „Opus castri Budensis" című cikke csak továbbvezeti, de nem zárja le a feudalizmus kori Budavári Palota topográfiája körül kialakult, immár tíz éve tartó vitát. Kumorovitz L. Bernátnak a budai várkápolnáról és a Szt. Zsigmond prépostságról írt tanulmánya sem képes eldönteni az e kulcsponti jelentőségű építmények helyével és építéstörténetével kapcsolatban kialakult nézeteltérést. Mályusz Elemér viszont érdekesen összegezi a Budai Farkas Lászlóról ismert adatokat, Huszti Sándor ismerteti Georg Schrader 1687-ben készült budai útinaplóját, Nagy István pedig II. József reformjának budai kihatásait.

1

^

8 Új témaként jelentkezik 1964-ben a budai Vármúzeumnak a története Lócsy Erzsébet és Kubinyi András tollából a hetvenöt éves Budapesti Történeti Múzeum jubileuma kapcsán.

139 Fontos lépéssel és új adatok korszerű értelmezésével viszi tovább korábbi kutatásainak fonalát Kumorovitz L. Bernát, Erzsébet anyakirályné építkezéseinek felvázolása során. Nagy Lajos pedig kimerítően ismerteti Buda polgárságának 17. századvégi, társadalmi helyzetét. Különleges adatokat közöl Baraczka István a budai Nádasdy ház számadásaiból és ennek kapcsán élénk képet rajzol Budavára 1530—1531. évi gazdasági állapotairól.

140 Érdekes megvilágításba helyezi a budai Várra vonatkozó, korábbról ismert adatokat Kumorovitz L. Bernátnak a Buda (és Pest) „fővárossá" alakulásának kezdeteivel foglalkozó, átfogó tanulmánya Rogerius „Carmen miserabile"-jének igazolása során. Kubinyi András szakszerűen dolgozza fel Budai Kakas János életrajzi adatait és történeti feljegyzé29