Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

fel kellett adnia hatalmi törekvéseit, mérsékelni kellett szociális demagógiáját. Természetszerűleg a közüzemi pozíciók egy részét is fel kellett adniuk. A paktum létrehozása végül is sikerrel járt, hiszen alapvető célkitűzéseik tekintetében nem sok különbség állt fenn a két ellenforradalmi csoport között. Bethlenek a hatalmi ambíciók feladásán kívül főként az ellenforradalmi politika „szalonképesebb" formában való vitelét kívánták meg Wolff-éktól.

19 A fontos állások felosztásának problémáját is jellemző módon oldották meg: felemelték a községi részvénytársaságok igazgatóságainak taglétszámát, felparcellázták a városigazgatást, új állásokat kreáltak. Nagylelkűségben odáig ment az új hatalmi tömörülés, hogy a közüzemek vezetőségébe a közgyűlési térfoglaláshoz hasonló arányban bevonta az ellenzéki pártokat is. A módosított közüzemi politika lényegét a tarifák kíméletlen felemelése, a minél nagyobb nyereség elérése s a városháza részére való befizetése képezte. A két vetélkedő csoport közötti paktum, az ellenzék korrumpálása, az új közüzemi politika bevezetése a főváros lakosai, a fogyasztók rovására történt. Az „új" városházi irányzat antiszociális jellegét még csak aláhúzta az a tény, hogy az ellenzéki pártok nemcsak adminisztráltak e politikához, hanem az igazgató- és felügyelő bizottsági díjak, tantiemek formájában e pártok vezető exponenseinek, s esetleg pártkasszájuknak is jutott részesedés a közüzemi nyereségből. Az 1920-as évek második felében, a hazai ellenforradalmi-kapitalista rendszer átmeneti s részleges jellegű konszolidációja időszakában már senki sem törődött az üzemvizsgáló bizottság által feltárt közüzemi rendszertelenséggel, nyíltan űzött Összeférhetetlenségi gyakorlattal. Inkább csak műszaki-technikai jellegű hibák kijavítására történtek intézkedések.

20 Az 1930:XVIII.tc. közüzemi és gazdasági előírásai 1929. november 15-én a belügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházban Budapest Székesfőváros Közigazgatásáról, melyet alig félévi tárgyalás után 1930. május 14-én a felsőház is elfogadott s 1930:XVIII.tc. alatt hirdették meg.

21 A belügyminiszteri indoklás szerint az 1872. évi fővárosi törvény már évtizedek óta nem áll összhangban Budapest nagyarányú fejlődésével s a rendezetlen állapotot tovább tűrni már nem lehetett. Az 1872. évi alaptörvény elavultságához kétség nem fért, mégis az ellenforradalmi kormány nem csupán a főváros igazgatásának korszerűsítését kívánta az új törvénnyel megoldani. Sokkal inkább az a törekvés ismerhető fel a törvény egyes szakaszainak rendelkezéseiből, hogy az ellenforradalmi rendszer lényegétől elütő felépítésű, demokratikusabb jellegű budapesti autonómia önállóságát, politikai mozgásszabadságát korlátozzák és a nagyobb mérvű kormánybefolyás révén hasonlóvá tegyék az országban fennálló általános politikai-igazgatási viszonyokhoz. A törvénynek az autonómiát általánosan érintő rendelkezései közül kiemelkedett a főpolgármesteri tisztség betöltésével és hatáskörének megállapításával kapcsolatos módosítás, az ellenőrző szerv, a számszék létrehozása, a tisztviselői kinevezéseknek a főpolgármester részére való fenntartása, a polgármester megválasztásának belügyminiszteri jóváhagyástól

I való függővé tétele, a választott 298