Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

tanácsüléseken egyeztették. A polgármesterből, helyetteseiből és az ügyosztályokat vezető tanácsnokokból alakított fővárosi tanács javaslatait a közgyűlés által életre hívott szakvagy albizottságok elé terjesztette. Az illetékes bizottság jelentést készített a tanács javaslatához s a közgyűlés teljes ülésen tárgyalta meg az előterjesztéseket.

4 Az említett törvénycikk szabályozta ügymenet során született közgyűlési határozatokat azonban — fontosabb kérdések esetében — csak miniszteri jóváhagyást követően lehetett végrehajtani. Gazdaságpolitikai tekintetben miniszteri megerősítést kellett kérni a költségvetés, a 25 000 Ft értéket meghaladó ingatlanok vásárlása ill. elidegenítése, a kölcsönfölvételek, a költségvetésben elő nem forduló „terhes szerződések" kötése ill. felbontása, közművek emelése, új hivatalok szervezése vagy a fennállók megszüntetése ügyében hozott határozatokra. A törvény kimondotta az évenkénti vagyonleltár és zárszámadás készítés kötelezettségét. A hivatkozott rendelkezésekből látható, hogy a törvényalkotó igyekezett a városi gazdasági élet szabályozása tekintetében a legfontosabb feladatokat összegezni és a lényeges elhatározások végrehajtása előtt a kormányzat felügyeleti jogkörét fenntartani. A fővárosi törvényhatóság rendezésével foglalkozó törvénycikk bár a közművek fogalmát már használja, az ún. terhes szerződések (területhasználati és közszolgáltatási koncessziós megállapodások) témakörét is megemlíti, melyek e korszakban elsősorban a városi közszolgáltatások magánkézbe való adásával kapcsolatosak, semmiféle előírást nem tartalmaz a közművek alapítási, működési és irányítási kérdéseire. E kerettörvény előírásai jórészt abban a tényben lelik magyarázatukat, hogy a főváros létrehozásakor még csak egyetlen városi közmű, az 1868-ban létesített kis kapacitású pesti vízmű létezett. Az egyesített város gazdasági természetű ügyeit, amelyek a városi közigazgatással kapcsolatban merültek fel, mint pl. a városi ingatlanok bérbeadása, a vízellátás és csatornázás, a vásári jog gyakorlása, a tűzoltás, közvilágítás, úttisztítás, a házinyomda ügyeit a városgazda, majd a főváros gazdasági hivatala intézte külön városgazdasági intézményrendszer, vagy közüzemi hálózat létesítése nélkül. Az egyes közmunkákra, mint pl. a petróleumlámpás közvilágítás fenntartására, az utak kövezésére, a csatornaépítésre, a szemétfuvarozás vállalására, a tüzelőanyagbeszerzésre a gazdasági hivatal pályázatokat írt ki s a legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalkozó kapta meg a munkát. A fővárosi kertek és ültetvények gondozását magánkertészek végezték. A vásári jog gyakorlása — mely még a középkorból maradt vissza — lényegében az utcákon történt, olyképpen, hogy előre meghatározták a nagyobb tereket, ahova lovat, sertést, marhát és aprójószágot lehetett felhajtani. Kijelölték a nyílt piacok helyét, ahol az élelmiszerek utcai árusítása történhetett. A főváros egyik fontos jövedelemforrása a vásározóktól és utcai árusoktól beszedett illetékek és helypénzek voltak. A főváros gazdasági ügyei a város egyesítésekor, tehát még igen kis volumenűek. Általában a gazdasági hivatal intézkedési körébe tartoztak és többnyire a munkálatoknak magánvállakozók kezébe adása útján intézték el őket. 289