Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Szekeres József: A fővárosi közüzemi hálózat működésének jogi szabályozása, 1872-1938 = Rechtliche Regelung der Tätigkeit des hauptstädtischen Kommunalbetriebsnetzes, 1872-1938 287-309

A budapesti közszotgálfatási vállalatok kialakulása A fővárosegyesítést követően, a magyarországi kapitalista fejlődés és ipari forradalom kibontakozásával párhuzamosan megindult rohamos nagyvárosi fejlődés közepette mindinkább a városvezetők feladatává vált a városi élet feltételeit és kereteit biztosító, nagy kapacitású közszolgáltatási és közműhálózat megteremtéséről való gondoskodás. A főváros tanácsa a 19. század utolsó harmadában többoldalú igyekezetet fejtett ki a városvezetés elé tornyosuló anyagi természetű feladatok megoldásában. A városi élet kiterjedésével együttjáró közfeladatok megoldására egyrészt maga szervezett intézményeket és üzemeket, melyek tanácsi kötelékben és irányítás alatt működtek. Másrészt a felmerülő feladatok megoldására okiratok és magánjogi szerződések alapján kapitalista vállalatoknak adott megbízást. Tanácsi vezetés alatt fejlődött ki a vízmű, a házinyomda, a tűzoltóság és a vásári jog gyakorlásával kapcsolatos intézményhálózat, mint az állatvásárterek, vágóhidak és vásárcsarnokok. Az egyéb feladatok megoldását az 1856-ban indult városi gázgyártás és az 1866-ban bevezetett lóvasúti közlekedés analógiájára a főváros magántársaságok részére adta ki. A magánvállalkozók és kapitalista társulatok, valamint a főváros között létrejött szerződések, az ún. területhasználati szerződések a főváros szempontjából kedvező kikötéseket is magukban foglaltak, melyek alapján a városi hatóság beleszólási jogot nyert a közszolgáltatási díjtételek és tarifák megállapításába, előírhatta a szolgáltatás mennyiségét, minőségét és módját s a szerződések fontos elemét képezte az ún. háramlási jog kikötése. A háramlási jog azt jelentette, hogy a szóban forgó vállalkozás a szerződésben meghatározott ideig tartó, monopóliumszerű működés után a város tulajdonába megy át, vagy bizonyos felmondási idő megállapításával a város részéről megválthatóvá válik. A városi szükségleteket ellátó üzemeket közüzemeknek nevezték el. így fejlődtek ki a gáz- és vízművek, a lóvasúti, majd villamosvasúti közlekedés, a fogaskerekű vasút és a hegypálya, a szemét- és fuvartelepek.

5 A nagyméretű közüzemfejlesztő tevékenység hátterében a magyar uralkodó osztályoknak, a főváros vezetőségének az a törekvése is megfigyelhető, hogy a kettős pólusú, dualista osztrák—magyar monarchia osztrák fővárosa, az európai jelentőségű Bécs mellé mielőbb felfejlesszék a másik politikai központot, a magyar fővárost is. A politikai eszközökkel is siettetett gazdasági fejlesztés példái között említhető a nagyméretű közüzemfejlesztő tevékenység is.

6 A sorozatosan kiadott koncessziók, a szinte monopóliumszerű pozíciókat biztosító szerződések egy-egy városi közszolgáltatási ág kizárólagos gyakorlására, a területhasználati szerződések tömege mind arra utal, hogy a városvezetőség tudatosan törekedett a város fejlődésének a kereteit megteremteni a közüzemi- és közmű hálózatok, a közlekedés stb. gyors ütemű felfejlesztése révén. E tevékenység tudatosságát bizonyítja az is, hogy a magántőkés csoportokkal kötött szerződések mindegyikében szerepelt a háramlási jog. Az igény, hogy a városi közszolgáltatások saját kezelésbe kerüljenek, már egy évszázaddal korábban is fennállt, de akkor még a főváros anyagi lehetőségei, személyzete nem bizonyult elegendőnek a nagy összegű beruházások kivitelezésére. A kényszerhelyzet hozta magával, hogy azok a csoportok kaptak jogokat közüzemet létrehozni, akiknek elegendő tőkéjűk s egyéb lehetőségek is rendelkezésre álltak a cél elérésére. A főváros vezetőségének ez a gazdaságpolitikája az infrastrukturális fejlesztést, a gazdasági-ipari 290