Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

utca 9. sz. területén végbemenő ásatása, amely azonban nem tesz pontot a Budavári Palota eredetének kérdéssorozata után. Új eredményeket és kérdőjeleket vet fel az itt kiásott 13. századi kaputorony maradványainak, egy koraközépkori kapunak, a feltehetően magna curia regis piacterének, a környező „A", „B", „D" épületek falainak, ajtókereteinek, az utca 11. és 13. sz. házai alatt levő gótikus pincerendszernek, egy Szépen festett, indás 13. századi kőívnek és néhány 13—14. századi cserépedénynek kapcsán. Részben ehhez kapcsolódik és eredményeire épülnek Hol/ ImrénéGyürky Katalinnak a Hess András téri, volt domonkos kolostor ásatásairól közzétett publikációi,

125 illetőleg abból Budavára településének kezdetére vonatkozóan tett forradalmi jelentőségű megállapítása. Ez utóbbi tanulmányok révén már 1969-ben értékes 15. századi nöszobor és egy címeres, Mátyás kori kút közzétételével gyarapítja a budavári, későgótikus képzőművészeti kultúránkról kialakult összképünket. Később 1972-ben pedig — feltöltésrétegben talált 12. századi, ausztriai fehér vonaldíszes edénytöredékek alapján — bebizonyítja a terület tatárjárás előtti lakottságát. Ezzel megdönti a budai Várnegyed 1241 utáni eredetének régóta közhellyé vált felfogását és beigazolja a kolostor területén állott első templom, valamint a hozzá tartozó épületeknek — Némethy Lajos által már 1931-ben, Pfeiffer megállapítása alapján tett feltevését — az 1221—1241 közötti építésről. Mellette azután olyan értékes részkutatási eredmények látnak napvilágot, mint Kulcsár Péternek egy budai humanista fel iratgyűjteményről

126 készített analitikus vizsgálata. Ebben élesen világít rá arra, hogy Bonfini Magyar Történetében felhasznált annakidején egy olyan fel iratgyűjteményt is, amelyet még Petrus Apianus és Bartholomaeus Amantius 1534-ben közzétett feliratgyűjteménye sem ismert. Altmann Julia előzetes jelentésében

127 beszámol a budai volt ferences templom leletmentésének anyagáról: két darab 1260— 70-ből származó oszlopfőről, egy hátán oszlopot tartó, későgótikus oroszlán-szobortöredékről és Wemeri Zsigmond 1500-ból származó sírkövéről. Irásné Melis Katalin pedig a budai középkori lábbeli-viselet 13—14. századi leleteiről

128 nyújt érdekes áttekintést. Mindezekhez szervesen — időrendi átfedésekkel — kapcsolódik a régészeti kutatásnak az az anyaga, amely a „Budapest Régiségei" további köteteinek hasábjain lát napvilágot. Mindenekelőtt Lócsy Erzsébetnek a Várnegyed szintviszonyaival, beépítési viszonyaival és útburkolati kérdéseivel foglalkozó tanulmányára 29 gondolunk, amelyben az addigi, idevágó feltárások eredményeit próbálja meg összegezni. Nem kisebb fontosságú azonban Zolnay Lászlónak a budavári középkori zsinagógákról közreadott ismertetése sem,

130 amely a Táncsics Mihály utca 26. sz. és a 23. sz. kertjében feltárt maradványok bemutatását tűzi ki célul. Nagy Lajos régi adósságot törleszt a budai városháza építéstörténetének felvázolásával,

131 mert munkája az újkori és legújabbkori adatok maradéktalan összegezése mellett csupán a középkorra vonatkozó épületrégészeti kutatások eredményeit kénytelen nélkülözni — elődeinek mulasztása folytán. Régóta várt, fontos anyagból nyújt ízelítőt Bertalan Vilmosné előzetes jelentése

132 a gótikus Buda egyik kulcsponti jelentőségű templomának ásatási anyagára vonatkozóan. Érdekesek Zolnay Lászlónak a feudalizmus kori temetőkre vonatkozó adatai is, amelyeket leletmentési jelentéseiben

133 közöl. Az épületgépészeti rekonstrukciók során Czagány István egy budavári középkori épülettömb házainak gótikus homlokzatait adja vissza a budavári gótika architektúrájának 28