Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

megindítja a Budapest történetére vonatkozó bibliográfia összeállítását. A minden eddiginél szélesebb körű bibliográfiai munka eredményei öt év alatt öt hatalmas regiszter-kötet megjelenéséhez vezetnek. Ezek közül az első 1963-ban lát napvilágot — a II. kötet — amely az 1686—1950 közötti városleírás, városépítés — Budapest egészségügye témákkal foglalkozik. A második 1964-ben kerül a könyvkereskedésekbe — a III. kötet — amely az 1686—1950 közötti gazdasági életről szóló műveket tartalmazza. A harmadik 1965-ben jelenik meg - a IV. kötet - amely az 1686-1950 közötti társadalomtörténet publikációit öleli fel. A negyedik 1966-ban lát nyomdafestéket — az V. kötet — amely az 1686-1950 közötti politika és közigazgatás témáival foglalkozó műveket gyűjti egybe. Az ötödik 1967-ben válik társadalmunk közkincsévé — az I. kötet — amely a legrégibb időktől 1686-ig terjedő általános részben tárgyal minden fővárosunkról megjelent művet. Természetesen ma még nem tudjuk lemérni, hogy e roppant szellemi erőfeszítés milyen mértékben fog hozzásegíteni a középkori Budavára művelődéstörténetének tökéletesebb megismeréséhez? Ugyanígy azt sem látjuk még, hogy az analitikus, komplex kutatómunka művészettörténeti szintetizálásának első törekvései milyen hatással lesznek a jövő tudományának fejlődésére? Ennek első termékei 1966-ban kerülnek ki a nyomdából. Balogh Jolánnak ,,A művészet Mátyás király udvarában" című hatalmas, kétkötetes életműve elsőnek nyújt maradéktalan összképet a „Budai napkirály" kulturális tevékenységéről. Szövegkötetében a műemléki topográfiaírás módszereit olyan részletekbe menő tökéletességre fejleszti — mondjuk a budai várpalotára vonatkozóan — hogy az túlzás nélkül nevezhető az Országos Műemléki Felügyelőség topográfia-műfaja továbbfejlesztésének. Széles körű látásmódja nem téveszt szem elől egyetlen részletet, sem Buda városára, sem a budai királyi kőfaragó-műhely szobraira, vagy a várpalota festményeire vonatkozóan. Foglalkozik a budai udvar iparművészeti, társadalomtörténeti emlékeivel, feljegyzéseivel is és igen becsesek a történelmi forráskiadványokról közzétett áttekintései is. Képkötetében a Mátyás-kori, budai műtörténeti anyag addig ismeretlen, jellemzőerejű gyűjteményét nyújtja. Czagány István „Budavári Palota" monográfiája a nagy múltú épülettömb újkori és legújabbkori művészettörténeti áttekintését, Gerevich Lászlónak „A budai Vár feltárása" című alkotása pedig ugyanannak a feudalizmus kori összefoglalását adja a jelenleg ismert legmagasabb szinten. Az előbbi könyv tudományos alapossággal összegezi Magyarország legfőbb történelmi, kormányzati székhelyének barokk- és eklektikus képzőművészet történetét. Még bírálója is elismeri, hogy: „részeredményeiben kiváló könyv . . . alapos leírásokat, pontos rekonstrukciókat ad .. . hasznos tudományossággal számol be a bonyolult építéstörténetről ... rendkívüli alapossággal rendszerezi az építészettörténészek eddigi kutatásainak eredményeit." Főként azonban azokról a műemléki értékekről számol be, amelyek elvesztek a napjainkban folyó átépítés során.

115 Az utóbbi kitűnő monográfia — amely régészeti szempontból tisztázza a feudalizmus kori maradványok sokrétű kérdésszövevényét — joggal nevezhető a budai Várról 1945 óta megjelent könyvek könyvének. Mélyreható, oknyomozó-kritikai eljárása és komplex kutatási módszerének széles körű alkalmazása bizonnyal iskolát fog teremteni a jövőben. Bármiként is alakuljanak a Budavári Palota további kutatásai, e nagy horderejű könyv 26