Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

— tipológiai módszerrel alakítja ki. Az építészeti alaktannak helyenként egyedülálló példáitól azonban még nemigen jut el a tulajdonképpeni építészettörténet felépítéséig. Tanulmánya például a középkori építészettörténet legfontosabb kérdéseinek tárgyalásával — iskolasajátságok, bel- és külföldi stíluskapcsolatok, datálás stb. — adósunk marad. E két kiemelkedő jelentőségű könyv megjelenése után számos, igen értékes művészettörténeti tanulmány

95 lát napvilágot. Közülük szakmai szempontból, új vizsgálati módszere és szemléletmódja folytán kimagaslik Gerevich Lászlónak az 1958-ban megjelenő „Mitteleuropäische Bauhütten und die Spatgotik" című tanulmánya. Viollet le Duc műemléki, profilvizsgálati módszerének modern alkalmazásával olyan új lehetőségeket nyit az összehasonlító stílusmorfológia terén, amelyek egyedül alkalmasak a korunk színvonalán álló új ismeretszerzésre. Módszeréhez csatlakozik Czagány István az 1959-ben megjelenő „A középkori grafikus stílus emlékei a budai Várnegyed területén", az 1963-ban nyomdafestéket látó ,,A budavári gótika építészeti tipológiája I." (Félköríves záradékú ülőfülkék) és az 1964-ben megjelenő „A középkori körtetagos profiltípus emlékei a budai Vár területén" című tanulmányaival.

96 Megkísérli Gerevich László módszerével alapvetően rendszerezni a várnegyedi gótika faragottkő emlékanyagát, meghatározni a stílusok helyi fejlődésének korszakait — amelynek teljes feldolgozásával napjaink művészettörténetírása mind ez ideig korunk adósa. Ezalatt 1959-ben kiadásra kerül dr. Borsos Béla—Sodor Alajos—Zádor Mihály „Budapest építészettörténete, városképei és műemlékei" című könyve, amely nemcsak kiforrott marxista szemléletével, hanem magas reprezentációs szívonalával is felhívta magára a figyelmet. Emellett azonban foglalkoznunk kell a topográfia-, régészet- és művészettörténetírásnak azzal a soha nem látott, széles körű, analitikus munkásságával, amelyet a „Budapest Régiségei" könyvsorozat ölel fel. A helyrajzi kutatások terén mindenekelőtt Jankovich Miklós,

21 Gerő Győződ Zolnay László 99 és Lócsy Erzsébet™

0 résztanulmányait kell megemlítenünk. Ezeknek egy része összefoglaló jellegű munka, nagyobb hányaduk azonban eddigi ismereteink pontosabbá tételét szolgálja. Az épületrégészeti kutatások rengeteg mozaikszemét Czagány István,™^ Seit/ Kornél,™

2 Nagy Emese,

103 Bertalan Vilmosné,™

4 Gerő Győző,™

5 Lócsy Erzsébet,'

106 Feuerné Tóth Rózsa,™

1 Hollné Gyürky Katalin ™

8 és Horler Ferenc™

9 gyűjtik össze és rögzítik a megfelelő eszközökkel. A részkutatások eredményeinek egyre növekvő tömege mindenesetre tudományos rendszerezést igényel még a művészettörténeti összefoglalás megírása előtt. Az éremleletek feldolgozását Huszár Lajosa™ a kerámia- és cserépedény-anyag feldolgozását Holl Imre}^ az állatcsontanyag feldolgozását Bökönyi Sándor^

2 tartja kézben. Az írott történeti adatok összegezése és mai szempontból való értelmezése Kubinyi András^^

3 és Zolnay László^

14 feladatává válik. Természetesen ugyanúgy, mint a legutóbbi topográfiai kiadványoknál és könyveknél, ezeknél a résztanulmányoknál sem lehet ma még eldönteni, hogy milyen hatást fognak gyakorolni saját tudományáguk további fejlődésére. Ennek megítéléséhez hiányzik a kellő történelmi távlatunk — ezért értékelésüktől is el kell tekintenünk. Az analitikus régészeti munkával párhuzamosan a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 25