Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

Márk, a közkedvelt muzsikus (akit, „bandájával" együtt, Petőfi is gyakran hallgatott) „Iparvédő népies magyar"-t komponált „az 1845-ki nemzeti táncvigalmak számára".

69 Jól lemérhető a változás a divatképeken is. Mint láttuk, Kostyál, Tóth Gáspár, Klasszy és társaik már sok esztendővel előbb elkezdték a magyaros ruhatervek közlését, sőt a „honi kelme, honi vászon" propagálásában is messze megelőzték a szervezett mozgalmat, s amikor ez, 1844 őszén, szinte egy csapásra nemzeti üggyé vált, Tóth Gáspár az elsők közt csatlakozott hozzá. Vahot Imre már a Pesti Divatlap 1844. november 10-i számához az ő (Varga János női szabóval közösen tervezett) „Pesti magyar divat" c. színes divatképét adja mellékletül, ennek kísérőszövegében hosszasan magasztalja a magyar nemzeti viseletet, s bizonygatja előnyeit „a még annyira majmolt párisi divattal szemben"; Tóth Gáspár ruhatervéhez a következő magyarázatot fűzi: „A férfiburkony szabása Tóth Gáspár, pesti férfiszabó, jeles polgártársunk terve szerint készült, kinek boltja az Uri utcai, Jankovichféle házban van, s ki nemzeti öltözeteink csinos készítése által országos hírt és hitelt vívott ki magának. Ezen burkony egyszerűbb zsinórzatú is lehet, s gácsi posztóból készülve nem jön annyiba, mint az idegen szabású és kelméjű kaputok [szalonkabátok]. Tóth Gáspár úr gazdag ruhatárából még gyakrabban fogunk felmutatni hasonló magyaros öltözetet; de azért más szabók magyaros divatterveit is szívesen veendjük."

70 A Pesti Divatlap következő (november 17-i) számának hasonló célzatú magyar divatképe Keresztessy Sámuel „pesti polgári nőszabó" terve nyomán készült; az 1'844. évi utolsó (december 25. körül megjelent) 25. szám pedig „Divatkép a Védegyleti Táncvigalmakhoz" Tóth Gáspár és Keresztessy Sámuel tervei alapján. Ez utóbbihoz maguk a tervezők írtak magyarázatot, melynek elején hangsúlyozzák, hogy „Ezen magyar divatkép épen nem szigorúan meghatározott forma, mellyhez netalán szorosan kellene alkalmazkodni. Az apróbb részletekben változást tétethet azon mindenki kénye kedve szerint, különösen a színeket s kelméket kiki saját ízlése szerint választhatja" — végül pedig így ajánlják magukat a megrendelők figyelmébe: „Hasonló védegyleti ruhát készít nők számára Keresztessy Sámuel, és férfiak számára Tóth Gáspár."

71 Nem akar lemaradni a „honi" divatért folyó nemes versengésben az Életképek c. folyóirat sem. 1845. évi folyama 1. számának „Nemzeti divatkép" c. mellékletét maga Barabás Miklós, a hazai festőművészet elismert tekintélyű mestere rajzolta s Perlaszka metszette acélba. A kísérőszöveg: „A mai képünkön látható uracs öltönymintája szerint rendeléseket tehetni Kostyál Ádám férfiszabónál Pesten."

72 A január 18-i számban a budai német színkör védegyleti célú táncmulatságáról szólva többek közt így írnak: „a legtöbbön e lelkes és szép hölgyek közül magyar öltözet díszlett, színekben és szabásban magyar. Az embernek, ki nálunk Magyarhonban illyesmit még soha nem látott, a szíve repesett örömében ... Oh hölgyei e hazának! ha tudnátok, mi bájossá tesz titeket a nemzeti öltözet! ha hallanátok, mely ellenállhatatlanul szívbilincselő szép ajkaitokon e nemzet bájos nyelve! soha többé idegen nyelv és idegen öltöny nem volna kedvenc tárgy előttetek."

73 Az 1845. január 25-i szám színes melléklete — mintegy a fentiek illusztrációjául — egy férfi és egy táncospár báli öltözetét mutatja be. A február 8-i szám nemzeti divatképét a már emlegetett Klasszy Vencel „pesti magyar szabó" közli, egy hónappal később pedig megint egy acélba metszett Barabás-rajz következik, de ezúttal a Tóth Gáspár—Keresztessy Sámuel kettős újabb terve nyomán.

74 Ugyanebben a március 8-i számban Hazucha Ferenc (Vas Andor álnéven) — Tóthék divat256