Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

vak"-at, ami már magában véve is nagy újdonság volt: a fővárosi polgárőrség történetében először került sor magyar vezényszavak alkalmazására.

63 Tóth Gáspár, a Nemzeti Kör igazgató-választmányának tagja, az új magyar polgárőrség gyalogos alakulatának kapitánya, még 1844-ben további lehetőségeket keresett nem szűnő tettvágya kielégítésére. Az 1841-ben alapított Iparegyesületnek (annak 1846-ban kiadott füzete szerint)

64 már 1843 óta „részvényese" volt: hat éven át évi 2 pft fizetésére kötelezte magát. Hogyan is maradhatott volna ki ebből az egyesületből, mely hasznos ismereteket kívánt terjeszteni „a nép minden osztályában ... különösen pedig a műiparos néposztályt ismeretekben részesíteni"? Bizonyosra vehetjük, hogy tőle telhetőleg igénybe vette, a maga számára is hasznosította mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket az Iparegyesület, alapszabályai értelmében, tagjainak nyújtott (1845-től kezdve kiadták a Hetilap-ot s egyéb nyomtatványokat is; könyvtárt, olvasótermet létesítettek, kiállításokat rendeztek, iparos közgyűléseket hívtak össze stb.), sőt, minta nyomtatott „Tárgyjegyzék"-ben olvashatjuk, egy „honi kelmékből készült téli burkony [köpeny] és dolmány"-nyal részt vett már az 1843. augusztus 25-én megnyílt iparműkiállításon is.

65 Az 1844 októberében alakult Országos Védegylet keretei között pedig végre olyan rendszeresebb szervező munkába kapcsolódhatott be, ahol szakmai tudását: szabóipari és ezzel összefüggő kereskedelmi ismereteit a köz érdekében közvetlenül hasznosíthatta. Ezt mások is felismerték (pl. a Nemzeti Körnek az Iparegyletben tevékenykedő tagjai bizonyosan), s így már az alakuló közgyűlésen (1844. október 6-án a pozsonyi országgyűlés nagytermében) őt is az „Országos Védegyesület középponti igazgató választmánya" tagjává választották. Az 55 névből álló betűrendes névsor tanúsága szerint a „jeles polgári magyar szabó" az akkori Magyarország legfényesebb szellemeivel, vezető politikusokkal, jogászokkal, közgazdászokkal, nagyhatású szónokokkal került egy testületbe: az egyesület „igazgatója" Kossuth Lajos, elnöke gróf Batthyány Kázmér, alelnöke gróf Teleki László volt, a tagok közt pedig ott látjuk pl. gróf Batthyány Lajost, Deák Ferencet, Fényes Eleket, Klauzál Gábort, Nyáry Pált stb. Az alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályok 2. §-a értelmében a Védegyesület minden tagja becsületszavával kötelezte magát arra, hogy „1850. október 1-ig (tehát hat esztendőn át) csak honi mesteremberek által fog dolgoztatni és semminemű iparcikkből, mellyből lakvidékén belföldi kapható, tudva külföldit nem vészen, nem csináltat, nem visel; s tőle függő gyermekei vagy gyámoltjai, s azon cselédjei által, kiket ruházattal ő lát el, nem viseltet." A 13. § „egy ezüst huszas"-ban (a pengő forint egyharmad részében) szabta meg az „egyszersmindenkorra" fizetendő tagsági díj alsó (10 pft-ban a felső) határát, — ez tehát a nemzeti érdekre való tekintettel úgyszólván csak jelképes volt.

66 A Védegylet zászlóbontása után nagyarányú hírverés kezdődött a mozgalom célkitűzéseinek népszerűsítésére. Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője folyóiratát e cél szolgálatába állította, s még segédszerkesztőjét, Petőfit is rábírta, hogy Védegyleti dalt írjon,

67 ő maga pedig egy „Éljen a honi!" c. egyfelvonásos vígjátékkal rukkolt ki.

68 Kezdetben az egész ország ettől a „honi" jelzőtől visszhangzott, s még a legelőkelőbb arisztokrata hölgyek közül is sokan hódoltak az új divatnak: ünnepi alkalmakkor, estélyeken, farsangi bálokon hazai gyártmányú kelméből vagy vászonból készült magyar szabású ruhakölteményekben jelentek meg. A zeneszerzők sem maradtak tétlenek: pl. Rózsavölgyi 255