Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

jelentkező aláírása gyűlt össze, köztük a Tóth Gáspáré.

51 Első gyűlésüket 1844. március 4-én tartották, s ezen a feljebb említett zászlóavatási emlékkönyv szerint „Tóth Gáspár úr, polgári szabómester már a korábban némellyektől indítványozott egyenruhát viselé, ti. zöld atillát, fehér csákót és vörös nadrágot. Ámbár a gyülekezet nagy része ez öltözet mellett nyilatkozott, mégis a második gyűlés alkalmával, 1844. március 10-én ez öltözet [...] módosíttatott."

52 A végleg elfogadott egyenruhákat (ti. a „lovas-" és a ,,gyalog-őrhad"-ét) Kacskovics így írja le emlékezésében: „A huszárok egyenruhája búzavirág színű; a gyalogságé fűzöld atilla, meggyszínű nadrág, fekete csákó aranyra."

53 A gyalogsági uniformis megtervezésében és nagybani készítésében Tóth Gáspár feltehetőleg jelentős részt vállalt; erre lehet következtetni abból is, hogy a korábbi változatot magára öltve mint eleven reklám jelent meg a leendő polgárőrök gyűlésén; mai szóval azt mondhatnánk: ruhabemutatót tartott, — mint láttuk, nem is egészen sikertelenül. A „Pesti magyar polgári őrhad egyenruháját" egyébként a Regélő Pesti Divatlap 1844. április 20-i számának színes mellékletén ő mutatta be a közönségnek (3. kép),

54 s bár a kísérőszövegben nincs rá utalás, nyilvánvaló, hogy megrendeléseket is elfogadott a készítésére. Április 28-án tartották az új testület tisztválasztó közgyűlését, amikor is az egész „gyalog-őrhad" parancsnokává Nádosy István „főkapitány"-t, a 2. századévá meg századosi ranggal Tóth Gáspárt választották.

55 így hát Jókai nem is járt olyan messze a valóságtól, amikor sok évtized múltán, a század vége felé papírra vetett (feljebb már idézett) emlékezésében pödrött bajszú „dandárvezér"-hez hasonlította, kinek csak kerek piros arca árulta el szelídebb, polgári hivatását. A Jelenkorban kiadott közlemény szerint a „gyalog őrcsapat" júniusban már mintegy 180 főt számlált, s tisztikara június 5-én „tisztelgett" Pest város teljes tanácsülése előtt.

56 1844. augusztus 15-én került sor a zászlószentelésre. Az ünnepség fényes külsőségek között, a Rákos mezején ment végbe.

57 Tóth Gáspár, százada élén, már a maga készítette pompás fűzöld atillában és meggyszínű nadrágban vonult fel. A zászlóanyai tisztet gróf Károlyi Györgyné sz. Zichy Karolina grófnő töltötte be. Garay János ünnepi ódát írt erre az alkalomra.

58 A szertartás fontos aktusa volt az ún. „szögverés": a „honi" anyagból készült, díszes hímzésű zászló nyelébe meghatározott sorrendben (1. a „szentháromság", 2. az uralkodó, 3. a nádor stb. nevében) összesen 89 aranyozott szöget ütöttek. Az emlékkönyv a teljes névsort közli;

59 ebben a 17. név Tóth Gáspáré, s még négy olyan személyre ismerünk, aki néhány év múlva, az 1848. március 15-én délután Pesten megalakuló Rendre Ügyelő Bizottmányba bekerül majd; e forradalmi rendfenntartó testület tizenhárom tagja közül öt: Tóth Gáspáron kívül Kacskovics Lajos, Gyurkovics Máté, Molnár György és Rottenbiller Lipót az 1844-ben újjászervezett „pesti magyar polgár-őrhad" tisztje vagy katonája volt. Ez az alakulat a forradalom idején önálló egységként olvadt be a nemzetőrségbe. A pest-budai gyalogos nemzetőrségnek a Vérmezőn rendezett 1848. július 30-i zászlöavató ünnepsége után az 1844-ben felszentelt zászlót, az egykori alakulat „fődobosi bot"-jával és pecsétjével együtt a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták.

60 Innen később a Hadtörténeti Múzeumba került; ma is ott őrzik.

61 A polgárőrség tagjai terhes kötelezettséget vállaltak, hiszen rendszeres (kezdetben hetenként többszöri) gyakorlatozással kellett elsajátítaniuk a szolgálat ellátásához szükséges ismereteket és fizikai készséget; meg kellett tanulniuk az e célból alkotott „Vezér Sza254