Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286

ollyan önhaszonlesés, mint vidéki kaszinóinkban, hol jobban szeretik a pénzt, mint a hírlapokat olvasni.. ."

27 Hogyne érezte volna jól magát ebben a társaságban az irodalmat, színészetet s általában a társas együttlétet, tartalmas eszmecseréket annyira kedvelő Tóth Gáspár! Bizonyára gyakran előfordult itt az is, hogy egyik-másik köri tag bizalmasan félrevonta valamelyik sarokba a szabóolló és a tű mesterét, s megkérdezte tőle, nem készítene-e neki egy szép atillát és nadrágot; s bízvást feltehetjük, hogy számos nagynevű kortársának nemcsak üdvös eszméit, ércesen szárnyaló hangját ismerte, hanem mell- és derékbőségét, magasságát: a szabáshoz szükséges testméreteit is (mint látni fogjuk, bizonyos, hogy Petőfiről is vett mértéket). Mégsem hisszük, hogy fokozódó népszerűségét, melynek meggyőző jeleivel a Kör jegyzőkönyveiben is találkozunk, elsősorban e (kétségkívül fontos) szolgáltató tevékenységének köszönhette volna! Adatainkból, melyeknek többségét a továbbiakban tárjuk olvasóink elé, a szerény, de önérzetes, a társaságban szívesen elvegyülő, az egyesülés előnyeit felismerő, a saját és a közjó érdekében felhasználó, ám áldozatra is kész polgár rokonszenves vonásai rajzolódnak ki. S ez önmagában is elégséges magyarázat lehet arra, hogy már 1843. október 12-én, tehát mindössze másfél évi tagság után beválasztották a 25 tagú választmányba.

28 így került az egyszerű iparos-mester egyebek közt Lendvay Mártonnal a daliás, ünnepelt színésszel, Szigligeti Edével a nagy sikerű népszínműíróval, Lukács Móriccal az európai látókörű, mély műveltségű közgazdásszal és ellenzéki politikussal, a már említett országos hírű költőkkel és kritikusokkal s magával a „koszorús" (akadémiai díjjal kitüntetett) Vörösmarty Mihállyal együvé, e jelentős társulat vezető testületébe! Meg is becsülte magát, szorgalmasan eljárogatott az ülésekre; jelen volt akkor is, amikor az egyesület (1843. december 10-én) ünnepélyesen felvette a célkitűzéseit pontosabban kifejező „Nemzeti Kör" nevet. Mindvégig benn is marad a választmányban; igaz, hogy 1844 végén az akkor már 50 tagot számláló testületbe csak a 45. helyen jut be (Bajza és Vörösmarty vezetik a „mezőnyt" 125, ill. 123 szavazattal, s ekkor már a választmány tagja a 10. helyen — Kossuth Lajos is),

29 de egy évvel később (a titkosan leadott szavazatok száma szerint) a tizenhetedik, 1846. október 29-én meg a tizenkilencedik. E három év alatt nagy változások érlelődnek a politikai életben, s ezek szakadást idéznek elő az egyesületben is: a tagok egyik, radikálisabb csoportja kiválik s Pesti Kör néven külön társulatot alakít; majd megint közeledni kezdenek egymáshoz, és a két csoportosulás végül Ellenzéki Kör néven újra egyesül.

30 Ez a nevezetes aktus már 1847 elejére esik, s az ezt előkészítő 1847. januári megbeszéléseken Tóth Gáspár is részt vesz, azon is, amelyen az első közös közgyűlést 1847. január 24-ére kitűzik.

31 Itt meg kell állnunk (később majd újra fölvesszük az Ellenzéki Kör megalakulásánál elejtett fonalat), mert vissza kívánunk térni a Nemzeti Körnek arra a nevezetes 1844. évi választmányi ülésére, amelynek jegyzőkönyvében először írják le Petőfi Sándor nevét, — a Tóth Gáspáréval és a Vörösmartyéval együtt! Tóth Gáspár életútja két ízben kapcsolódik szorosan a Petőfiéhez: ekkor, 1844 folyamán, majd a forradalom évében, a mozgalmas márciusi napokban. Már az első alkalom is mindkettőjük szempontjából meghatározó jelentőségű: a költő nem utolsósorban a szabómester áldozatkészségének köszönheti pályafutása 1844 tavaszán bekövetkezett kedvező fordulatát, Tóth Gáspár pedig a Petőfit gyászoló, emlékét híven őrző, költeményeit ol247