Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Póth István: Pest-Buda – az egyetemes szerbség kultúrközpontja = Pest-Ofen, ein Kulturzentrum der Serben 225-240

A rövid áttekintés is érzékelteti a Matica srpska fontosságát a magyarországi szerbek szellemi életében. Ennek a társaságnak, az első szerb tudományos és irodalmi egyesülésnek hatása érezhető volt azonban az országhatáron túl is, elsősorban Szerbiában, mert majdnem két évtizeden keresztül a pesti intézmény volt az egyetemes szerbség egyetlen ilyen szervezete. Belgrádban csak 1842-ben alapították a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia elődjét, a Drustvo Srbske Slovesnosti-x (Szerb Irodalmi és Tudományos Társaságot), s ettől az időponttól kezdve ez a társulat irányította a Száván túli szerbek tudományos és irodalmi életét. (Említésre méltó az a körülmény, hogy a tudós társaság első tagjai szinte kizárólag Magyarországon született és tanulmányaikat Magyarországon végzett tudósok és írók voltak.) A Matica srpska hatásának kisugárzása nem korlátozódott csak a szerb nyelvterületre, hanem érezhető volt több szláv nemzet kulturális és nemzeti fejlődésében is. A pesti szerb intézmény példájára keletkezett az évek folyamán a horvát, dalmát, szlovén, cseh, szlovák és szorb Matica. A fentiekből jól érzékelhető, milyen fontos és nagy szerepe, jelentősége van Pest— —Budának az egyetemes szerbség kulturális és irodalmi fejlődésében. Említésre méltó még egy nem mindennapi esemény, mely egyedülálló a szerb irodalomtörténetben és Budán játszódott le 1838-ban. A koszorús költő. Sima Milutinovic Sarajlija (1791—1847) saját korában hírneves poéta volt. Költeményeit zavaros keverék nyelven írta és verseinek megértését még egyéni, szokatlan szóalkotásokkal, homályos allegóriákkal és metaforákkal, érthetetlen költői képekkel nehezítette. Valószínűleg éppen müveinek homályos, zavaros volta alapozta meg költői hírnevét. Igy lett a "mély" és "nagy" költő, akit közönséges halandók képtelenek voltak megérteni. Hírneve Európában is elterjedt, még Goethe is fogadta szerb költőtársát és Miczkiewicz is megemlékezett róla párizsi egyetemi előadásában. Sima Milutinovic Sarajlija mind költészetével, mind külső megjelenésével rendkívüli jelenség volt. Ezt a nyugtalan természetű, izgatott, szinte állandó eksztázisban lévő fantasztát és csavargót 1830 és 1850 között a legnagyobb szerb költőnek tartották. "Egy ilyen különös ember, aki szokatlanul élt, szokatlanul öltözködött, szokatlanul beszélt és írt, aki annyira különbözött a többi embertől és a többi írótól tetszett a fiatal nemzedéknek, akik benne látták a zseniális költőt." (Skerlic)

32 Nem csoda tehát, hogy a Pesten tanuló szerb diákok, kihasználva Milutinovic Sarajlija hosszabb budai tartózkodását (a még ma is álló Aranyszarvas házban lakott), egy korai nyári reggelen, napkeltekor felmentek vele a Sas-hegyre és megkoszorúzták szerb "poéta laureatus"-szá. Ez egyedülálló jelenség a szerb irodalomtörténetben! Az esetről visszaemlékezéseikben Jovan Subotic és Jakov Ignjatovic (1822—1889) szerb írók, akik diákként résztvettek a sashegyi költészet melletti demonstrációban, részletesen beszámolnak.

33 Hogy ez milyen nagy esemény volt, jelzi az a körülmény is, hogy a korabeli szerb sajtó is írt a költő megkoronázásáról, mint az egyetemes szerbség irodalmi életének jelentős eseményéről.

34 236