Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, II. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945, II. 197-224

E két meghatározás és az óbudai parasztpolgárok konkrét esetének összevetésekor éppen a legfontosabb tényező, a bérmunka hasznosítása okoz problémát. Ugyanis a szőlősgazdák csak abban az esetben alkalmaztak napszámosokat, ha a gazdasági teendők sokasága meghaladta a család munkaerejét, de akkor viszont rendszeresen. Nem a profit állandó növelése érdekében folyamodtak bérmunkához, a szőlő munkaigényessége miatt kényszerültek rá. A haszon — amelynek nagysága sokban függött a jó vagy rossz terméstől, a kereslettől stb. — kellő befektetést igényelt s a kettő nagyjából arányban állt egymással. A fentiek általános érvényét nem tagadva egyúttal hangsúlyozzuk, hogy a parasztpolgárság 19. századi gazdasági-társadalmi karaktere a 20. századra számos vonatkozásban megváltozott, eltorzult. Itt nem valamiféle mechanikus időbeli felosztásról van szó, hiszen a filoxéra pusztítása, a mezőgazdasági gépek, gyári szerszámok elterjedése (eszközváltás), az első világháború éppen a tágabban értelmezett századfordulóra (1886—1918) esett. A felsorolt tényezők, események hatását magukon viselő óbudai gazdák, a bennük megtestesült életmód, gazdasági gondolkodás, szorgalom stb. jellemzésére Erdei Ferenc alábbi sorait érezzük a leginkább találónak, aki a törpebirtokos kisparasztról ezt írta: „A mozgalmasabb, haladottabb és a paraszt formákból jobban kiszabadult falu vagy mezőváros légkörében, a paraszti termelés mértéke szerint önálló gazdaság alakítására alkalmatlan, néhány hold, vagy éppen csak egy hold birtokán önálló agrárvállalkozást épít ki. Tehát belterjes üzemet létesít és teljesen a vállalkozás és a piaci termelés elvei szerint abban igyekszik munkáját fölhasználni. ... Tehát nem csinál mást, mint végtelen odaadással és beleéléssel dolgozik minden idejében, paraszti mértékek szerint fogyaszt és mást nem is csinál egész életében, legföljebb ha olykor félig-meddig pihenni megáll, de akkor sem kapcsolódik ki a munkájából és termelő gondjaiból. Miután ez az élet összes külső föltételeiben polgári, viszont összes belső tényezőiben és társadalmi formáiban paraszt, egyformán tekint a paraszti és a polgári lehetőségek felé. Tehát több földet, nagyobb és önállóbb gazdaságot szeretne, s ha nagy szerencsével hozzájut ilyenhez, abból életképes üzemet is formál, vagy szakmunkát, állást, szóval polgári pályát kíván, s szívesen föl is cseréli ilyennel küszködését, ha alkalma nyílik rá."

19 Rövidítések Erdei én. Erdei F. : A magyar paraszttársadalom. Budapest, én. Krenn 1810-1910 G. Krenn: Verschiedene Bemerckungen des ... (1810-1910). (Kézirat a Budapesti Történeti Múzeumban) Pesty 1865 Pesty F.: Helynévtára. Pest megye, XXXIII. 1865. (Kézirat az OSzK kézirattárában) Ságváry 1940 Ságváry D.: Francia útleírások Budáról és Pestről (1838-1884). Budapest, 1940.18. Szabó 1965 Szabó f.: Jobbágyság—parasztság. Terminológia, fogalom, társadalomszervezet. Ethnographia 1965. 10—3.1. TBM Tanulmányok Budapest Múltjából 210