Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, II. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945, II. 197-224

napsütéstől és a földtől.

10 Az így kapott gyűjtőnevet ők maguk is elfogadták és használták. A parasztpolgárokat a német nyelv ismerete jellemezte. Bár a 19. század végén még éltek olyan személyek, akik nem tudtak magyarul, a múlt század második felében a döntő többség, a századforduló után pedig kivétel nélkül mindenki kétnyelvű volt. A passzív nyelvismereten túl, a német és magyar nyelv tényleges használatának időhatárait és alkalmait meghatározni már bonyolultabb feladat. A nyelv, a társadalom, illetve a kettő közötti viszony állandó változásának tudatában, most csak két helyzetkép felvillantására vállalkozunk. A 19. század második felében a parasztpolgárok családon belül, valamint a gazdák egymás között németül beszéltek. Más esetekben magyarra fordították a szót, melyet sokan idegenszerű kiejtéssel beszéltek. A 20. században a magyar nyelv használata egye gyakoribbá vált, nem utolsósorban az óbudai társadalom átalakulásának hatására. A második világháborút követő történelmi fordulat következtében a német nyelv használata végképp háttérbe szorult. Részben ezzel, részben a hagyományos gazdálkodás elhalásával magyarázható, hogy számos német terminus feledésbe merült és felidézésük csak hiányosan sikerült, amikor gyűjtéseink során ezekről érdeklődtünk.

11 A gazdálkodó családok gyermekei egymás között házasodtak. Ez a szokás annyira következetesnek bizonyult, hogy szinte endogámiának nevezhető. így alakultak ki azok a bonyolult rokoni kapcsolatok, melyek rendkívüli szétágazását, s ugyanakkor egybefonódását, még napjainkban is tapasztalhattuk. Párválasztáskor figyelembe vették a másik fél vagyoni helyzetét is. A 19. század közepéig gyakorta, attól kezdve .egyre ritkábban, a házasságkötés alkalmával egy házassági szerződés aláírására is sor került, mely a feleség számára meghatározott pénzösszeget biztosított a férj esetleges bekövetkező halála esetén. A házasságokból átlag három gyermek született, de nem számított ritkaságnak a 4—6 gyermek sem.

12 A legkedveltebb keresztneveket két időmetszetben mutatjuk be: 1843 1873 nők férfiak nők férfiak Róza, Rozina Katalin Anna József János Márton Mária Róza, Rozina Magdolna József Ferenc István A parasztpolgár szülők arra törekedtek, hogy gyermekeik a kötelező iskolákat elvégezzék. Az otthoni tanulásra azonban nem fordítottak gondot. A fiúk már 5—6 éves koruktól segítettek ivóvizet hordani, préselni stb., kora reggel ugyanúgy, mint tanítás után. így aztán lassanként hozzászoktak a fizikai munkához és elsajátították a különböző fogásokat, munkamódokat. 207