Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Bibó István: Az egykori Tigris szálló története = Geschichte des einstigen Hotels "Zum Tiger" 135-195

a hátsó udvari részeken és a keresztszárnyban kocsiszínek és istállók helyezkedtek el, a kávéház alatti pincehelyiségben pedig a személyzet számára létesítettek italmérést.

55 A vendégek kényelmére a 130 szoba teljesen új bútorzatán kívül a „minden emeletben elhelyezett kutak", a személyzet hívását a szobákból való kilépés nélkül lehetővé tevő elmés szerkezet, az udvarban a hátsó szárnyon elhelyezett ütő óra stb. szolgálták.

56 Az akkori pesti vendégfogadók és kávéházak tulajdonosai vendéglősi jogukat gyakran nem személyesen, hanem haszonbérlők útján gyakorolták, akik nem egyszer továbbadták a bérletet másodbérlőknek. A Tigris szállóban működő kávéház esetében is tudunk ilyen komplikált bérletviszonyokról. 1838-ban Tekusch Vilmos kapta meg a tanácstól a kávésjogot (a már említett Pesoldt József valószínűleg másodbérlő volt). Tekuschtól (feltehetőleg 1839-ben vagy 1840-ben) Wagner Sándor vette bérbe a jogot, nyilván azért, hogy mint az új épület tulajdonosa, saját elképzelése szerint adhassa tovább, így kapta meg 1840-ben a szálloda bérlője, Hayder János a kávéház bérletét is, ső 1842ben Girczy Jánosnak adta át.

57 A későbbi bérlők közül csak néhánynak a nevét ismerjük. 1846-ban Littmann József kérte a tanácstól a kávésjog bérbevételének engedélyét, de az ellene nyitott csőd lezáratlansága miatt kérését nem teljesítették;

58 ugyanebben az évben Lőrinczy József folyamodott hasonló kéréssel a tanácshoz,

59 s valószínűleg sikerrel, mert 1848-ban már ő (vagy fia) bérelte a Raics-örökösök kávésjogát.

60 A kávéház és a szálloda bérlője ritkán volt ugyanaz a személy; a rendelkezésünkre álló adatok alapján csak egy ilyen esetről tudunk (1840—1842: Hayder János). Az ötvenes években megjelent pesti városleírások szinte kivétel nélkül említik a szállodát és a kávéházat, változatlanul mint a legelegánsabbak egyikét.

61 Az épület, azaz a szálloda tulajdonosai a század végéig, mint említettük, a Raics-örökösök voltak, míg a kávéház bérlői gyakrabban változtak. A század utolsó éveiben a „Tigris" átvette a megszűnt „Európa" szálló nevét, s némileg modernizált formában működött tovább megszűnéséig.

62 d) Az épület további sorsa a szálloda megszűnése után Az épületen, még mint szállodán a 19. század utolsó évtizedében tervezett átalakítások vagy nem voltak jelentősek,

63 vagy nem valósultak meg.

64 A legnagyobb szabású átalakítás — sajnos, megvalósult — tervei 1901-bői és 1902-ből származnak; az épület új tulajdonosa, a triszeti es. kir. privilegizált általános biztosító társulat ekkor alakíttatta bérházzá az épületet. Ennek során az utcai homlokzatokon erkélyeket helyeztek el (a Mérleg utcai homlokzaton egy két tengelyt, illetve két emeletet elfoglaló zárterkélyt is); a földszinten pedig pillérkiváltásokkal kapcsolt teljes homlokzatátalakítás történt. Az eredetileg három tengelyt átfogó kapuarchitektúrából csak közvetlenül a kaput keretező rész maradt meg, s a párkányokat is átalakították. A melléklépcsőházat az udvari szárnyak hátsó sarkába helyezték át, lebontották az udvari keresztszárny emeleti részén a festményekkel díszített éttermet, s a hátsó, keleti szárnyra negyedik emeletet húztak. Ekkor készült a lift és a folyosóknak ma is meglevő beüvegezése. A belsőkben átalakították az ajtókat, kicserélték — egy-két kivétellel — az összes ablakot. Ekkor kapcsol145