Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Bibó István: Az egykori Tigris szálló története = Geschichte des einstigen Hotels "Zum Tiger" 135-195

Az 1839/40-as építkezés A Wagner Sándor által aláírt építési kérelmet a kiküldött építési vizsgáló bizottság 1839. június 12-én kelt véleménye alapján 1839. június 16-én tárgyalta a Szépítő Bizottmány, s ezen a napon adta ki az építési engedélyt 1387. sz. alatt, többek között azzal a kikötéssel, hogy a szomszédos házaknak a II. emelet magasságáig álló tűzfalát csak legalább egy lábnyi vastag megrősítés felfalazása után szabad felhasználni.

28 Pár héttel később tárgyalta a Bizottmány Hild József sajátkezű beadványát, melyben az említett kikötés módosítását kérte, az általa javasolt pilléres-boltíves megoldás alapján; a kéréshez a Bizottmány az építőmester szigorú felelősségét hangsúlyozva hozzájárult.

29 A megindult építkezés jól haladt; az említett balesetről szóló jelentésből tudjuk, hogy az év októberében a homlokzati állvány már három emeletnyi magasságban állott.

30 A tervvel kapcsolatban Hild József szerzőségére nemcsak és nem is elsősorban a rajzokon található aláírása a bizonyíték, hanem egyrészt fentebb említett beadványa, másrészt az 1840-es, alább részletezendő vizsgálat iratainak egyik utalása,

31 legfőképpen pedig maga a terv, illetve a kész épület, mely — elsősorban az udvari oszlopsoros kialakításban — Hild nemes építőművészetének kétségtelen stílusjegyeit mutatja. Gazdag kiképzésű kapualjával, tágas, komoly térhatású lépcsőházával, az éttermi és kávéházi helyiségeknek a tervről is leolvasható igényes téralakításával az ilyen típusú épületek között a mesternek talán legjobb — s ma már egyetlen, aránylag épségben maradt — alkotása.

32 Kutatásunk során, az 1840-ben lefolytatott vizsgálat iratanyagából derült ki, hogy a kivitelezést a Szépítő Bizottmány előzetes tudta és engedélye nélkül Dankó József budai építőmester végezte, s így rögtön felmerült az a kérdés, vajon a kész épület kialakításában — mivel az a tervtől néhány vonatkozásban eltér — milyen szerepe lehetett.

33 A terv és a kész épület közötti fontosabb eltérések a következők: 1. A díszes, gazdag kapukiképzés, mely a tervrajzon egyáltalán nem szerepel. Eredetileg — amint egy Alt Rudolf rajza alapján 1850—1853 között készült kőnyomaton látható — a ma meglevő formánál is gazdagabb volt, s a kapu melletti két nyílástengelyre is kiterjedt.

34 2. A főlépcsőház hossztengelye a terven a kapualjjal párhuzamos, s a lépcsőház a kapualjon végigmenve az udvar felől, 180 fokos fordulattal közelíthető meg. A kész épületen a kapualjból nyílik az arra merőleges hossztengelyű lépcsőház, s így a két tér-egység kapcsolata sokkal organikusabb; ezen kívül a terven szereplő, a lépcsőházzal párhuzamos zsákutcaszerű folyosó elhagyásával, a lépcsőkaroknak ezáltal lehetővé vált megnyújtásával s az emeleti részeken az udvari folyosókkal való szerencsésebb kapcsolódással tágas, változatos térhatású lépcsőház jött létre, kis fokmagasságú, igen kényelmes lépcsővel. 3. Az előzőekkel ellentétben valószínűleg szegényebbé tette a belső architektúrát a földszintre tervezett kávéházi és éttermi helyiségek oszlopainak elhagyása, illetve számuk csökkentése; az elmaradt oszlopoknak a terv valószínűleg inkább téralakító és dekoratív, mint statikai szerepet szánt. Elhagyásuk okát egyelőre nem ismerjük.

35 A felsorolt változtatások közül az első kettő az épület architektúrájának jelentős gazdagodását eredményezte, s egyik sem olyan jellegű, mely a kivitel közben ötletszerűen elhatározható s könnyen megvalósítható lenne. Ezek a változtatások gondos építészi 141