Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

vándoroltaké 65, a 4 éve érkezetteké 39, az 5 éve itt tartózkodóké 28 és a 6 illetve több éve itt élők száma mindössze 63, az összeirtaknak 6,4 %-a volt. A bevándorlók évi számának nagy hullámzása ellenére is aligha képzelhető el ilyen nagy ingadozás: ezek az adatok inkább azt bizonyitják, hogy a külföldiek nagy része csak átmenetileg, 2-3 évig tartózkodott a városban. A külföldről bevándoroltak foglalkozás szerinti összetétele is azt mutatja, hogy ugyancsak nőtt azok száma, akik nem találtak olyan életlehetőségeket, amelyek lehetővé tették volna számukra itt a c

saládalapitást, vonzóvá tette volna számukra a tartós megtelepülést. Az 1821/22-ben összeirt 990 külföldi közül 411 (41,5%) kézműveslegény, illetve inas volt, további 25 % közelebbi megjelölés nélküli ipartiző volt, nagyrészük kőműves és ács, akik többnyire nem voltak önálló iparüzők, vállalkozók. 18 %-ot tett ki a szolgák, napszámosok és a különféle alkalmazásban állók aránya. A bérből élők tehát, szűken számitva is a külföldről bevándoroltaknak mintegy kétharmadát tették ki. Az 1821/22-ben kimutatott 113 külföldi közül eredeti foglalkozásukat tekintve ugyan 37 volt a kézműves mesterek és legények száma, a mesterek közül azonban 6, a legények közül 12 nem űzte eredeti foglalkozását, hanem nagyrészük mint szolga vagy napszámos, néhány pedig bormérőként kereste kenyerét. A Pesten is kézműves mesterségüket folytatók aránya igy mindössze 16,8 % volt (ezen belül a legényeké 5, 3 %), a kereskedőké 6 %, az értelmiségi és szabadfoglalkozásuaké 9 %, a szolgáké, napszámosoké 55, 7% volt. A következő évek ősszeirásai elég csekély számú külföldi bevándorlót tartanak nyilván, s ezek nagy része is a színtársulat külföldi tagjaiból kerültek ki, mig a kézművesek aránya 20, a napszámosoké 38 %-ot tett ki. 21 A külföldi bevándoroltak foglalkozási összetételének alakulását a XIX. század elején a bérből élők arányának növekedése jellemzi, mig a külföldi származású vőlegények között ezek aránya állandóan csőkken, a polgári foglalkozást űzők (a kézműves, kereskedő, vendéglátó és közlekedési foglalkozásúak) növekedésével szemben. (Ld. a 12. sz. táblázatot. ) Minthogy a bevándoroltak között éppen ezek aránya csökkent erőteljesen, ez elegendő magyarázatul szolgál a külföldi vőlegények csőkkenő számára és arányára. A menyasszonyok származáshelyi megoszlása, mint ezt a 6. sz. táblázat is érzékelteti, erősen különbözött a vőlegényekétől, amennyiben a pesti származásúak aránya jóval nagyobb volt, mint a férfiaknál. A pesti származású, vagy huzamosan itt élő menyasszonyok a XVIII. század folyamán az összes házasságot kötő nőknek mintegy egyharmadát tették ki, az 1800-as évek elején arányuk csaknem megkétszereződött, s az 1820-as években mutatkozó csökkenés ellenére is a XVIII. századinál jóval magasabb szinten (45,3%) állapodott meg. Az özvegyek, akiknek származáshelyét az 1800-as évek előtt általában nem, vagy csak ritkán tüntették fel, ha nem is pesti születésűek voltak, elhalt férjük után maradt vagyonuk, családi kapcsolataik révén többnyire 68