Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104
tartósan kötődtek a városhoz, s igy többé-kevésbé meggyökeresedett pesti lakosoknak tekinthetők. Ha az ismeretlen származású özvegyeket is a tartósan megtelepült pesti lakosok közé soroljuk, a pestiek a házasságot kötő nőknek a vizsgált korszakban mintegy a felét, az 1800-as években pedig kétharmadát tették ki. A bevándorlóknak a férfiakénál jóval csekélyebb aránya a nők kőzött nem szorul külön magyarázatra: az egyedülélő nők számára csekélyebb munkaalkalom kinálkozott, s feltehetően a szolgálók és napszámosnők egy része is a helyi szegényebh családokból, vagy a családostól bevándoroltak nőrokonaiból került ki. 22 A családos betelepülők száma viszont jóval csekélyebb volt az átmenetileg vagy huzamosabban itt élő magányos férfiakénál, azok pedig akik itt megtelepedve származáshelyükről választottak feleséget, az esküvőt is gyakran a menyaszszony lakhelyén kötötték. így nem meglepő a bevándoroltak csekély aránya a menyasszonyok között. S természetes az is, hogy a bevándorlók megoszlása a honiak és külföldiek között is különbözőképp alakult a férfiaknál és a nőknél. (Ld. a 13. sz. táblázatot. ) A XVIII. század elején a kül- és belföldi bevándorlók aránya szinte teljesen azonos volt a két csoportnál, s mindkettőnél a külföldiek aránya csökkend tendenciát mutat. De mig a férfiaknak egészen 1810-ig több mint a felét teszik a külföldiek, a menyasszonyok között arányuk jóval rohamosabban csökkent: mig a bevándorolt vőlegényeknek több mint egyharmada külföldről jött, a menyasszonyoknak már nem egész egynegyede. Ami a magyarországi bevándorlók táji eloszlását illeti, a nők származáshelyei még erősebben a Dunántúlra, a Felvidék nyugati részére és a Duna-Tisza közére koncentrálódtak. (Ld. a 10. sz. táblázatot.) A távolabbi vidékekről később és jóval szórványosabban jelennek meg a női bevándorlók. A legtöbb bevándorlót adó városok illetve püspöki és jelentősebb mezővárosok összetétele és sorrendje is a férfiaknál tapasztalthoz hasonlóan alakult. A három vagy annál több bevándorlót adó városok összetétele a következő volt:
