Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

hogy a magyarországi bevándorlók csekélyebb képviselete a házasulok között azzal magyarázható, hogy mivel a polgárjog megszerzése ingatlantulajdont tételezett fel, csak a vagyonosabb elemek nyerhették el, s igy elképzelhető, hogy a polgárjogot megszerzők nagyobb részé családos, házasemberként települt a városba. A rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy a magyarországi bevándorlók arányának ellentétes alakulása a házasulok és a polgárok között az 1830-as években vajon ezek megváltozott összetételét jelzi-e, vagy csupán annak a közismert jelenségnek tulaj donitható, hogy a XIX. század elején éppen a vagyonos polgári réteg körében lanyhult a polgárjog elnyerése iránti törekvés. Ezidőtájt elsősorban a poziciójukat féltő céhes kézművesek, a nemrégen bevándoroltak, azaz a társadalmi rangjukat másképp elérni vagy megőrizni nem tudó rétegek ragaszkodtak a polgárjog megszerzéséhez, és éppen a városi társadalom legdinamikusabb elemei, a kereskedők, értelmiségiek, ipari vállalkozók nem folyamodtak érte, sőt a városi tisztségviselők közé beválasztottak között is akadtak olyanok, akik csak megválasztásuk idején nyertek polgárjogot. *9 Az utóbbi feltételezést látszik alátámasztani a házasulóknak s az azonos évtizedben felvett polgároknak eltérő foglalkozási összetétele is. (Ld. a 9. sz. táblázatot. ) A XVIII. század első két vizsgált időmetszetében a polgárok között jóval nagyobb volt a kézművesek, kereskedők, a tisztviselő-értelmiségi foglalkozásúak aránya, mint a házasulok között, akiknek viszont jóval nagyobb részét tették ki a napszámosok, alkalmazottak és őstermelők. A XVIII. század végétől a kézművesek aránya a házasulok és polgárok között nagyjából megegyező, a XIX. századtól kezdve viszont a tisztviselő-értelmiségi-szabadfoglalkozásu vőlegények aránya meghaladta a polgárokét. A kereskedők mindvégig jóval alacsonyabb arányban szerepeltek a házasulok, mint a polgárok között. A házasulok között jóval nagyobb volt a bérből élők, őstermelők, valamint a vendéglátással és közlekedéssel kapcsolatos foglalkozásokat űzők aránya, mig a polgárok között egyre növekvő számban találunk kereső foglalkozást nem űző ingatlantulajdonosokat. (Ennek az adatnak a hitelessége azonban kétséges, mert feltételezhető, hogy a polgárkönyvbe nem mindig a foglalkozást, hanem csak a polgárjog alapjául szolgáló ingatlantulajdon tényét jegyezték be. ) A polgárok sajátos foglalkozási megoszlása természetesen közismert, s a polgárjog megszerzéséhez szükséges anyagi feltételek ismeretében nem meglepő. Az* összehasonlítást csak azért tartottuk szükségesnek, hogy újra hangsúlyozzuk: a polgárság speciális megoszlásából csupán e szűk, vagyonos réteg, s nem a város lakosságának egészére vonatkozóan lehet következtetéseket levonni. S minthogy a város társadalmának életmódjára, mentalitására, fejlődésére igen nagy hatással volt az is, hogy a bevándoroltak milyen környezetből jöttek, milyen életformában éltek korábban, származáshelyeik összetételének az anyakönyvek részletesebb feldolgozásán alapuló alaposabb vizsgálata egyre sürgetőbb feladatként jelentkezik. 64