Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

A magyarországi bevándorlók között meglepően alacsony volt a budai-óbudai vőlegények aránya: 1735-37-ben még a magyarországi bevándoroltak egyötöde közülük került ki, a XVTO. század végére arányuk 8 %-ra csökken, s a XIX. századi időmetszetekben sem érte el a 10 %-ot. Viszont a budai lakosok mind nagyobb számban vettek pesti lányt feleségül: arányuk a nem pesti vőlegények között igen jelentős volt. A szabad királyi városokból beköltőzöttek a vizsgált időmetszetekben a magyarországi bevándorlók egynegyedét, egyötödét tették ki (1755-57-ben több mint egyharmadát), 1828-30-ban arányuk 18 %-ra csökkent. A vidékről betelepültek a XVIII. század elején a magyarországi bevándoroltaknak valamivel több minta felét, 1788-90-ben és 1828-30-ban 70 %-át, 1808-10-ben 63 %-át tették ki, ami azt mutatja, hogy a falvakban és mezővárosokban egyre nőtt a városban egzisztenciát teremteni képesek száma. A XVIII. század folyamán a magyarországi bevándoroltak túlnyomó többsége a Dunántúlról, s mint már Fallenbüchel is kimutatta,

20 annak északi megyéiből került ki. (Ld. a 10. sz. táblázatot.) Csökkenő arányuk azonban a szármázáshelyi összetétel módosulását jelzi: mig az 1730-as 1750-es években a Dunántúlról bevándoroltak aránya volt a legnagyobb,1788-90-ben számukat tekintve az elsőhelyena Duna-Tisza közéről, s a Heves-Borsod megyékből bevándoroltak álltak. 1808-10-ben a Felvidék nyugati része adta a legtöbb bevándorlót, számukat elsősorban a pozsonyi betelepülők duzzasztották fel. Ha a városokat leszámitjuk, a vidékiek közül e korban is Duna-Tisza közéből, illetve a Heves és Borsod megyékből érkezetteké az elsőség, mig az 1828-30-as években újból a Dunántúlról bevándoroltak kerültek az élre. A XVIII. század közepén lényegében a felsorolt három tájegység adta a bevándorlók túlnyomó többségét; az ország többi részét 2-3, főképp városokból származó bevándorló reprezentálta. A XIX. században valamelyest nőtt az ország többi részéről betelepültek száma, elsősorban a Tiszántúlról és a Marostól délre fekvő területről érkezetteké, ami a város vonzáskörének, kapcsolatrendszerének tágulását jelzi. Szaporodott a nagyobb számú bevándorlót kibocsátó városok és jelentősebb püspöki- és mezővárosok száma is. 1735~37-ben 9, 175557-ben 11, 1788-90-ben 12, 1908-10-ben 23 és 1828-30-ban 32 szabad királyi városból származó vőlegény szerepelt az anyakönyvekben. A háromnál több bevándorlót adó városok összetételében és sorrendjében figyelemreméltó változás figyelhető meg a XIX. század elején. A háromnál több bevándorlót adó városok összetétele és sorrendje a következőképp alakult: 66