Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

esik, ami azt tanusitja, hogy a konjunktúra éveiben csökkent a pesti férfiak elvándorlása, s a családalapítás lehetőségei kedvezőbbek voltak a pesti családok fiai számára. Az ismeretlen származáshelyüek elhagyásával nyert görbe, amely a XVIII. század közepén a pesti származásúak emelkedő arányát mutatja, annál is hitelesebbnek tűnik, mert a század elején bevándoroltak fiai ekkor kerülhettek családalapitási korba, s ezért, még nagyarányú fluktuációt feltételezve is, a pestiek arányának magasabbnak kellett lennie, mint a megelőző időmetszetben. A XIX. század első negyedére mindkét görbe a fluktuáció erősödését mutatja: az egybeesést itt az ismeretlen származáshelyüek jóval alacsonyabb aránya is magyarázza. A pesti származású vőlegényeknek az átlagost meghaladó arányát észleltük az őstermelőknél, kapásoknál és napszámosoknál. A pestiek aránya az őstermelők között 1828-ban volt a legmagasabb (82 %) a XVIII. századi 66-74 %-kai szemben. A napszámosoknak és kapásoknak kb. a felét tették ki a pestiek (arányuk 1755-57-ben 22 %-ra csökkent, 1808-10-ben viszont 82 %-ot tett ki), a közlekedésben foglalkoztatottaknak pedig általában egyharmadát. A pesti származású kézművesek aránya viszont csak az 1828-30-as években haladta meg - de ekkor kétszeresen - az- átlagos arányt. A pesti származásúak aránya a foglalkozáscsoportok képviselői kőzött természetesen nem valóságos arányukat tükrözi, hanem azt a tényt, hogy e foglalkozási kategóriáknál a bevándoroltak családalapitási lehetőségei jóval korlátozottabbak voltak, mint a pestieké. Másképp kell értelmezni a pestiek viszonylag magas arányát a kereskedők között. Ezeknek amúgy is csekély száma és aránya a házasulok között egyrészt megtelepülésük közismert átmenetiségét jelzi, illetve annak következménye, hogy a kereskedők már csak jelentősebb tökével rendelkezve teremthettek tartós megélhetést a városban, ezért többnyire már házas emberként telepedtek be, családjukkal, vagy azok nélkül. A kereskedők arányának sajátos alakulása részben annak a szintén közismert ténynek is a következménye, hogy körükben a XVIII. században igen jelentős volt a görögkeleti* a XIX. században pedig a zsidó vallásúak száma, s igy házasságkötéseik nem szerepelnek a vizsgált anyakönyvekben, A kézműveseknél a pesti származásúak viszonylag csekély aránya arra utal, hogy éppen e rétegnél ölthette a legnagyobb méreteket a fluktuáció, a második generáció férfitagjainak elvándorlása vagy foglalkozáscseréje, azaz a mobilitás, másrészt, hogy a bevándorlók közül az iparosok tudtak a leggyorsabban beilleszkedni, gyökeret ereszteni a pesti társadalomban. A vőlegények származáshelyi eloszlása városrészenként eltérő volt. A pesti származásúak 1788 és 1828 között mindvégig a Józsefvárosban voltak túlsúlyban, a Budáról-Óbudáról betelepültek pedig a Belvárosban. A magyarországi városokból bevándoroltak legnagyobb része eleinte a Belvárosban telepedett meg, 1808-10-ben azonban már 61