Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

esetében pedig nagy mértékben megnehezítette, vagy késleltette a házasságkötést. Ezt az is alátámasztja, hogy éppen e korszakban emelkedett a férfiaknál jelentősen, a nőknél kisebb mértékben az első házasságkor elért átlagos életkor. (Ld. a 79. oldalon közölt táblázatokat.) A házasságok számának csökkenése az 1828-30-as években feltehetően a családalapítás! lehetőségek korlátozódási folyamatának kezdetét jelzi, mert az 1820-as években hatása még nem érezhető a házas és nőtlen férfiak arányának alakulásában. A 17-40 éves férfiak között a nősek aránya az 1820-as években és az 1830-as évek első felében egyaránt 49-54% között mozgott. 1838-ban már csak 44, 1845/46ban pedig csak 38 %-ot tett ki, (ez az erőteljes csökkenés feltehetően összefüggött az éhínségben a városba áramló tömegek Összetételével is), s 1847/48-ban is csak 43 %-ra emelkedett.

15 A házasulok arányának csökkenése tehát kétségtelenül a város gazdasági életében, s ennek következtében a pesti társadalom struktúrájában végbement változást jelez, azt, hogy bizonyos rétegek megtelepülésének tartóssága, életfeltételei, megélhetési módja ezekben az években a korábbinál bizonytalanabbá vált. E folyamat időhatárainak pontosabb rögzitése a korszak házassági és egyéb anyakönyveinek teljes feldolgozását követeli, okainak feltárásához viszont csak az 18001820-as évek gazdasági életének alaposabb ismerete, intenzivebb kutatása segitene hozzá. Feltételezésünket, hogy a házasságkötések számának stagnálását, a házasulok arányának csőkkenését bizonyos társadalmi rétegek, foglalkozáscsoportok képviselőinek korlátozottabb családalapitási lehetőségei okozták, alátámasztja a házasuló férfiak foglalkozási összetételének módosulása, elsősorban az alkalmazásban állók, bérből, szolgálatból élők arányának rovására. (Ld. az 1. sz. táblázatot. ) A vőlegények foglalkozási ágak szerinti megoszlása a XIX. század elején azt mutatja, hogy e korszakban a birtokos, állandó jövedelemmel rendelkezők aránya a házasulok között nagyobb volt, mint az adózók körében. Ha összevetjük az 1735/37. és 1808/10. évi ismert foglalkozású vőlegények és az 1735/36. illetve 1802/3. évi adóösszeirásban szereplő ismert foglalkozásúak összetételét (Id. a 3. sz. táblázatot) az egyes foglalkozáscsoportok elég hasonló eloszlását tapasztaljuk. A XVIII. század elején mind az adózóknak, mind a házasulóknak csaknem a felét a kézmüves-vendéglátó-fuvaros-hajós réteg teszi ki, kétötödét pedig az alkalmazott-bérmunkás réteg. A XIX. század elején az első foglalkozáscsoportba soroltak aránya a vőlegények és adózók között egyaránt meghaladta a 60 %-ot; a bérből élők viszont a házasulóknak csak egyötödét, az adózóknak viszont egynegyedét tette ki. Mig a XVIII. században a bérből élők aránya a házasulok között volt valamivel magasabb, a XIX. század elején az adózók javára mutatkozott csekély eltérés. Forditott jelenséget tapasztalunk az őstermelőknél. Az önálló megélhetéssel rendelkező középrétegek közül csak a kereskedők aránya volt alacsonyabb a házasulok között. 58