Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104

A XVIII. század folyamán a házasulok aránya az össznépesség 7 %-a körül mozgott, ez az arány a XIX. század elején valamelyest emelkedett. Ez időszakban a házasságkötések számának emelkedése összhangban volt a lakosság számának növekedésével, sőt a század végén meg is haladta az utóbbit, amennyiben a házasságok száma 106 %-kal, a lakosság száma viszont csak 70 %-kal emelkedett. Az 1808-10 ésl828-30-as évek között a lakosság számának 76%-os növekedésével szemben a házasságkötések száma azonos maradt, sőt, jelentéktelen mértékben csökkent, aminek következtében a házasulóknak az össznépességhez viszonyitott aránya nagy mértékben lesüllyedt. Mig 1788-90-ben az összeírásban felnőttként a nagykorú nyilvántartott férfiak 12, 1808-10-ben 13, 2 %-a kötött házasságot a vizsgált 3 évben, 1828-30-ban már csak 8 %-uk. A házasságkötések száma egyébként a vizsgált időmetszet mindhárom évében nagyjából azonosan alacsony volt, tehát a csőkkenés nem egy rendkivüli év adatait tükrözi. A házasságkötések számának stagnálása, a házasulok arányának csökkenése jelezheti a családalapitási törekvések és lehetőségek általános leszűkülését, ez esetben minden foglalkozáscsoportnál egyforma csökkenést kellene észlelnünk. Ezzel szemben, mint az 1. sz. táblázatból kitűnik, csökkenést elsősorban a bérmunkás-alkalmazott csoportnál (-42 %), a katonáknál, elbocsátott katonáknál és rokkantaknál (-8 %) és a közlekedéssel kapcsolatos foglalkozásúaknál (-9 %) tapasztalunk. (Az ismeretlen foglalkozásúak számának csökkenése nyilván az anyakönyvek pontosabb vezetésének tulajdonitható. ) A többi foglalkozáscsoportnál a házasuló férfiak száma emelkedést mutat: az őstermelők száma 95, a tisztviselő-értelmiségi- szabadfoglalkozásuaké 91, a vendéglátóké 83, a nemeseké már csak 7, a kereskedőké 19, a népesség tekintélyes hányadát kitevő kézműveseké pedig csak 13 %-kal növekedett. Mindez arra vall, hogy a családalapitási lehetőségek korlátozódása elsősorban a lakosságnak szegényebb, alsóbb és középrétegeinél figyelhető meg erőteljesebben. E szempontból igen jellemző, hogy mig korábban a házasságok eloszlása a különböző plébániák között általában összhangban volt a lakosság városrészek szerinti eloszlásával, (a Belvárosban és Terézvárosban annál valamivel alacsonyabbra Józsefvárosban valamivel magasabb volt), 1828-30-ban a Belvárosban a házasságkötések aránya jelentős, a Terézvárosban jelentéktelen mértékben meghaladta, a többi városrészben, amelyek a Lipótváros kivételével a szegényebb rétegeknek adtak otthon, valamelyest alatta maradt a lakosság arányának. (Ld. a 2. sz. táblázatot. ) A házasságkötések számának fogyatkozását okozhatná az is, hogy a betelepülők kőzött növekedett a családos bevándorlók aránya, vagy- s ez főleg a magyarországi bevándorlóknál lenne feltételezhető-, a betelepülők a korábbinál nagyobb arányban választottak feleséget szülőhelyükről, vagy előző lakhelyükről. Ez esetben ugyanis az esküvőt is többnyire ott tartották, s igy a házasságot idegen plébánia anyaköny56