Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Endrei Walter: Óbuda ipari létesítményei, 1690-1850 = Industrielle Anlagen in Óbuda 325-347

művesek esetében joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a tevékenységüket lakóházukban folytatták azon szabadidőben, melyet mezőgazdasági főfoglalkozásuk - jobbára télen - megengedett számukra, *> addig az ipari létesítmény bérlőjénél ez valószínűtlen. Ennek oka részint az, hogy az árenda vagy bér általában magas, és olykor a végzett munkamennyiség függvénye volt; az uraság a bérlet lejártakor sokszor adta azt egy többet kináló félnek. * Részint azonban a gazdasági létesítmény rendeltetésszerű használata nagyobb szakértelmet és több időt kivánt; a malmot pl. nemcsak üzemeltetni, hanem javítani, karbantartani is kellett, amire néha szerződése is kötelezte a bérlőt. 8 Jellemző, hogy a lazább kamarai igazgatás néhány éve alatt 112 333 Ft-ra -tehát az uradalom Óbudáról származó 5-6 éves jövedelmét felemésztő összegre - duzzadt a téglaégetők, a présház, a kocsmák és malmok javítási keretigénye.9 Ezért a létesítmény bérlője, vagy a későbbi manufaktúrák igazgatói, ill. koncessziós vezetői mindig főfoglalkozásként űzték mesterségüket, s igy alapját képezték a későbbi gyáriparnak. Ha el is tekintünk a szorosan vett mezőgazdasági épületektől, amilyenek a szérűk, *0 a méntelep* 1 és a borospincék vagy egyéb berendezésektől (pl. jégvermek),*

2 a földművelésre épül fel az egyik fontos óbudai ágazat, az élelmiszeripar. Élelmiszeripar Jóllehet Óbuda megművelt területének legnagyobb részét szőlők foglalták el és a fennmaradó rész is jobbára erdő, valamint füves és cserjés, borókás, bodzás*** legelő, sőt mocsár volt, a bécsi országút és a Duna mentén gabona is termett. A helyi malomipar nem erre épült fel, hanem a Zichy-uradalom és a vörös vári vágás számos faivá nak termésére, valamint arra a körülményre, hogy a szárazföldi malmokat hajtó patakok termál forrásai miatt többnyire télen is folyhatott az őrlés. A hajómalmok viszont nyáron szerencsésen egészitették ki az időszakosan megnőtt igények kielégítését. A malombérletből származó uradalmi jövedelem a bevételek 13-18%-át képezte 1767-1775 között.

14 A Római fürdőben eredő patak - valaha az Aquincum városát tápláló vízvezeték révén Óbudára folyt - dél felé vette útját a polgárvárosi amfiteátrum romjáig, ahol is keletnek fordulva három malmot hajtott. Elsőjük a ma is meglévő Krempl malom, mely nevét Krempl Tóbiás budai póktői kapta. Valószínű, hogy ő állította helyre még a XVII. sz. végén a római alapokra épült, a középkorban a felhévizi keresztesek, 15 a hódoltság idején pedig Óbuda községének tulajdonát képező kétkerekű malmot.*** Ez a malom az 1701-évi konskripció tanusága szerint a legnagyobb, hiszen évi 100 Forint árendát fizet bérlője, mig a többi három csak 50, ill. 30 Ft-ot. 326