Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Endrei Walter: Óbuda ipari létesítményei, 1690-1850 = Industrielle Anlagen in Óbuda 325-347

ENDREI WALTER ÓBUDA IPARI LÉTESÍTMÉNYEI (i690-i85o) Régóta tudjuk, hogy a Helytartótanács különböző ipari összeírásainak a valóságot tükröző értéke csekély. Az 1771-74-ben történt felmérés például^ Óbudán 3 posztómüvesről, 1 kalaposról, 3 gombkötőről és 1 fésűsről tud, a kamarai konskripc Íó2 már 4 posztóst, 3 lakatost, 1 festőt és 20 takácsot számol össze. Ezek, az Óbuda kamarai korszakából származó első adatok, a mezővárost igen elmaradott, csaknem kizárólag földmivelést üző lakossággal biró településnek sejtetik. Már a Zichy-korszakból eredő források is kétessé teszik ezt a felfogást. ** Tárgyilagosabb helyzetkép kialakításához járulhat hozzá az a kimutatás, melyet a Kamara abból az alkalomból készittetett, hogy fontolóra vegye a mezővárosnak Budához való csatolását 1775-ben. Az érdekes és terjedelmes ügyirat a bécsi Hofkammerarchivban fekszik el, és sok egyéb - Óbuda gazdasági életére vonatkozó - 1767-1775 közötti adatot tartalmaz. 4 Ennek tanúsága szerint 152 céhes, 50 céhen kivüli és 55 zsidó mesterember működött, beleértve a mai felfogásunk szerint oda nem tartozó foglalkozásokat (orvos, patikus, zenész) is. Figyelemreméltó, hogy a bőripari szakmák egynegyedét teszik ki a létszámnak, s ennek ellenére a később jelentős tímárság (egy kordovánkészitőtől eltekintve) hiányzik.5 A csizmadiák és cipészek mellett (43 mester),a szabók (23), a takácsok (17), molnárok (15), bognárok (14) és asztalosok (13) száma túlmutat a szűkebb mezővárosi kereteken. Ugyanakkor néhány kőművesen kívül alig maradt nyoma a Zichyek idején virágzó épitőiparaakj Bebó Károly 1746 óta működő kőfaragó és kőműves gárdája elszéledt* Viszont meglepő, hogy csaknem 50 szakma képviselője mutatható ki, szép számmal olyan is, melynek létalapját sem a mezőgazdasági ágazatok, sem a lakosság elemi szükségletei nem biztosították. Ilyenek az aranyművesek, szűcsök, zsinórverők, akiknek termékeit - csakúgy, ,mint a már emiitett nagy létszámú szakmákéit - az óbudai zsidók értékesítették országszerte. (1. táblázat.) Az emiitett felmérés részletes kimutatást ad az uradalom bevételéről is a vásári helypénztől a kocsmaárendáig. Ebben kereken 15 %-os súlyt képvisel az uradalom tulajdonában lévő, ipari létesítményekből származó jövedelem (2. táblázat). Mig a céhes és kontár kéz325