Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Rácz Béla: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1945-1975 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1945-1975 268-311

a munkásvándorlás kisebb lett volna. A vállalat vezetése, a párt és szakszervezeti bizottsággal karöltve azon fáradozott, hogy csökkentse a kilépők számát, elősegítse a munkástörzs kialakítását. A vezetés fáradozásának alig lett eredménye. 1970-ben 840-en léptek ki és 659-en léptek be. 1963-70 között csak a központi gyárból 3 828 fő lépett ki, ez több volt, mint 1970-ben a nagyvállalat egész személyi állománya. A kilépők helyére 3 384 fő lépett be, tehát 444 fővel kevesebben, mint amennyien kiléptek. A munkásvándorlás nem HFSZ sajátosság, hanem a textilipar sajátossága. "A népgazdaság más területéről jelentkező elszivó hatás találkozik a textilipar viszonylag alacsony bér és jövedelem-szintjével és az átlagosnál kedvezőtlenebb munkafeltételeivel", állapította meg a könnyűipari miniszterhelyettes, majd igy folytatta: a textilipari munka még korszerűbb körülmények között is meglehetősen erős fizikai igénybevételt követel.. . még a legkorszerűbb gépeket is csak egész nap állva, illetve állandóan mozogva lehet kiszolgálni. A napi nyolc órás álláshoz járul még a technológia által előirt viszonylag kedvezőtlen hőmérséklet és több helyen az idegrendszert erősen próbára tevő... zaj. Mindehhez kapcsolódik még a három műszak. "92 A HFSZ nagyvállalatnál 1970-ben a dolgozók 50,8 %-a három műszakban, 14,4%-a két műszakban és 34,8%-a egy műszakban dolgozott. A három műszakban dolgozóknak 80%-a nő volt. Az elmondottak részben magyarázatot adtak a nagyarányú munkásvándorlás okaira. A munkásvándorlás kedvezőtlenül hatott a gyárak munkafegyelmére. Egyes részlegvezetők a munkafegyelem megszegőivel szemben elnézőbbek voltak. A vállalatvezetés a pártszervezettel együtt a munkaerőhiány ellenére fellépett a munkafegyelem rombolói, megsértői ellen. A pártszervezet szembeszállt azokkal a nézetekkel, mely azt tartotta, hogy "nem lehet fegyelmezni, mert akkor kilép a dolgozó". A vállalatvezetés a munkafegyelem megszilárdításával egy» időben tudatosan arra törekedett, hogy a dolgozók keresete állandóan növekedjen. 1963-ban egy munkásra jutó havi átlagos munkabér 1 306, Ft volt, ez 1970-re 1 728,- Ft-ra növekedett. Az alkalmazottak havi átlagbére 1963-ban 2 167, - Ft volt, 1970-ben 2 366, - Ft. A dolgozók effektiv pénzbevételét kisebb-nagyobb mértékben növelte a nyereségrészesedés is. 1963. évben 470, - Ft-ot, 1966. évben 700,- Ft-ot és 1970. évben 1 094, - Ft-ot fizettek ki. 1970-ben a béren kivüli juttatások egy főre jutó összege évi 464, - Ft-ot tett ki. A HFSZ szakszervezeti bizottsága a vállalatvezetéssel karöltve mindent megtett a dolgozók védelme érdekében. A fáradozások és befektetések ellenére a balesetek száma csak lassan csökkent. A szakszervezeti bizottság az 1960-as években negyedévenként kötelezővé tette a 18 éven aluli dolgozók kötelező orvosi vizsgálatát. A szakszervezet kérésére az üzemi rendelőben nyilvántartották a különböző betegségekben szenvedő dolgozókat, ha a betegek egészségi állapota megkövetelte az üzemi orvos a betegeket szanatóriumba utalta be. 304