Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
a városok szövetségese volt, később azonban inkább az ellentétek kerültek előtérbe. A jobbágyok szabad költözéséből származott például ilyen ellentét. A városokba költözött paraszt szabaddá vált és mivel a városokban a természetes szaporodás aránya minimális volt, a szabad költözés nélkülözhetetlenné vált a polgárok számára. 223 A városok fölléptek a szabad költözés mellett, de 1474-ig több izben találunk olyan törvényeket, amelyek a költözési jogot egy évre felfüggesztik. Érdekes módon ez egybeesik a városok rendi megadóztatásának kisérleteivel. Az 1514-es parasztháború után aztán a szabad költözést - legalább is elvben - megszüntették. 224 A városok az országgyűlésen gyenge kisebbséget alkottak. Csak egy kisebbségüket ismerték el szabad királyi városnak és hivtak meg az országgyűlésekre, ezek azonban nem voltak hajlandók a többi város elveszett szabadságáért harcolni. A városoknak kis csoportja nem tudta az országgyűlésen a királyi politikát hathatósan támogatni, ezért Mátyás általában a kőzépnemességre támaszkodott. 225 Az uralkodó nem volt arra ráutalva, hogy polgárai pénzügyi és katonai támogatását országgyűlési jóváhagyással szerezze meg. Bizonyára jobb lett volna ugyan, hogy ha egy rendi jellegű városi kúria szavazta volna meg a pénzbeli és katonai szolgálatokat, ebbe azonban a városok nem voltak hajlandók belemenni. A nemességnek attól kezdve, hogy királyi segítséggel megerősödött a megyei szervezet, nem volt szüksége a városok támogatására. Mindez azonban csak egyet jelent, hogy a városok országgyűlési jelenlétére csak akkor volt szükség, hogyha a feudális erők annyira szét voltak forgácsolódva, hogy a városokát is a mérlegbe kellett vetni, vagypedig akkor, amikor a földesurak közös állásfoglalására volt szükség, például a királyválasztásoknál. Ezért a fejlődésért a városok maguk is felelősek voltak. Általában ha a király vagy a rendek igényelték politikai állásfoglalásukat, erre nem mertek vállalkozni. így nem kell csodálkoznunk, hogy később már csak a végső esetben fordultak hozzájuk. Ennek a városi állásfoglalásnak fő okát az ország gazdasági helyzetében kereshetjük. Bár a termelőerők lassan fejlődtek, a nagyobb városok és városcsoportok körül piaci körzetek keletkeztek, de egy, az egész országot átölelő országos piac elemei csak alkalomadtán voltak kimutathatók. 226 Ezért sem voltak az egyes városcsoportok hajlandók a többivel közös politikát kialakitani. Ilyen törekvéseket csak a fővárosnál találunk, a városok közös állásfoglalására irányuló kezdeményezések tőle indultak ki.227 A városok társadalmi struktúráját is figyelembe kell venni. Patriciusi vezetőréteg vezette őket, amely hatalmát a XV. század első felének városi belső küzdelmei lezajlása után erősen kézbentartotta. 228 A városok 1526-ig ennek ellenére jelentős eredményeket értek el, de mégsem annyit, hogy országos ügyekben komolyabb szerepet tudjanak játszani. Tanulmányunk végére érkezvén néhány szóval meg kell határoznunk a magyarországi városi rend helyét az európai fejlődésben. Egyike vagyunk azoknak az országoknak, ahol a városi rend politikai 27
