Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Rácz Béla: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1945-1975 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1945-1975 268-311

A gyár üzemi bizottsága felismerte a báró törekvését, ezért vétózta meg többek között Heltai és Gombos igazgatók visszavételét is. Az üzemi bizottság azt tartotta, hogy a HFSZ anyagi helyzete nem teszi lehetővé három igazgató fizetését. Csak egy igazgató funkcionálását látta szükségesnek, aki a gyár műszaki vezetését biztositja. Az ÜB állásfoglalása a bárót felbőszítette. 1945. március 12-én Ullmann Tóbisch igazgatótól azután érdeklődött, hogy az ÜB mi jogon rendelkezett igy? Tóbisch közölte, hogy az ÜB a beleszólási jogát az üzem megindításában tett szolgálata alapján vindikálja magának és "természetesen kihasználni törekszik a jelenlegi állapotot". Ezen szavak hallá tára, jegyezte fel Tóbisch, a báró magából kikelve, ingerülten, kritikán aluli hangnemben kijelentette: "... a jelenlegi kormány a magántulajdon alapján áll és a tőkésnek megvan a joga ahhoz, hogy a jól bevált megbizottait" régi munkahelyére visszahelyezze. Ragaszkodni fog Rákosi által is elismert jogához". "Ha kell, személyesen végigtalpalja a szakszervezetet, Csernüsovot, az illetékes fórumot, de akaratát érvényesiteni fogja". Ullmann kijelentette: "... nincs kommunizmus Magyarországon, nem is lesz és mindenkinek felelni kell majd ezekben az időkben tanusitott magatartásáért".Fenyegetését ujabb fenyegetéssel zárta: "Nem érdekem, hogy az üzem dolgozzék, sok üzem áll, állhat a FésÜsfonó is, de bizonyos, hogy ennek megjön majd a böjtje és már most megmondhatom, hogy az nagyon kegyetlen böjt lesz". *6 A báró jelen szavai leleplezték a február 11 -i tanácskozáson tanusitott álnokságát, egyben kifejezték a tőkések igazi, törekvéseit. A tőkések, a bankárok nagy része a báróhoz hasonlóan gondolkodott, de a felszabadulás után sem a bárónak, sem tőkés társainak soha nem volt arra lehetősége, hogy igazi meggyőződésük szerint cselekedhessenek. Olykor-olykor nekirugaszkodtak, de minden esetben tapasztalniuk kellett a munkásság erejét és elszántságát. Az ÜB elleni kirobbanásokra a bárónak is csak annak hátamögött volt bátorsága. 1945. március 19-én tárgyalásra megjelent üzemi bizottsági tagok előtt újra a kor szellemét megértő bankár szerepében tetszelgett. "Tudja, hogy a zsidó kapitalista nagytőke megtestesitőjének tartják - olvasható az ÜB egykori feljegyzésében -, de tapasztalni fogják, hogy ő milyen szociálisan gondolkodó ember. Meg van győződve róla, hogy uj, szociális világ van kialakulóban", majd igy folytatta: "Meg van győződve róla, hogy a súrlódásmentes együttműködésnek az ÜB részéről semmi akadálya sincs, személyesen vállal garanciát, hogy ennek akadálya a másik részről se legyen."* ' Március 14-én az ÜB ötödik legális ülésén újból foglalkozott Heltai és Gombos igazgatók visszavételének kérdésével. Végül arra az álláspontra helyezkedett, az 1945. február 18-án megjelent üzemi bizottsági rendelet intézkedésére hivatkozva, hogy hozzájárul Heltai és Gombos igazgatók alkalmaztatásához, de egyben megállapította: "a vállalat pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy a nevezettek fizetését folyósitsa, javadalmazásukról a tisztviselők fizetésének általános rendezésekor fog dönteni". *8 272