Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Rácz Béla: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1945-1975 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1945-1975 268-311

Buda eleste előtt, 1945.február 1-én Ullmann báró Benczur-utcai villájába tanácskozásra hivta meg a Pesten tartózkodó gyárosokat és bankárokat. Erre a megbeszélésre meghívták Szabó Károlyt, a HFSZ ÜB elnökét is, aki a február 12-i üzemi bizottsági ülésen a következőket mondotta: "a gyáripar képviselői olyan formában nyilatkoztak, hogy igyekezni fognak minden vonalon az üzemi bizottsággal karöltve, a munkásság problémáit megoldani". ^^ A tőkések, mint Szabó információjából látjuk, "együttműködési" szándékukról biztosították az üzemi bizottság jelenlévő képviselőjét. Az ipari és a banktőke képviselőinek nyilatkozatai jelezték az országban és a világban a dolgozó osztályok javára végbement pozitiv változásokat. Mig 1917-ben Oroszországban, 1919-ben Magyarországon és számos európai tőkés államban a gyárosok, bankárok és szekértolóik a legvadabb támadásokat intézték a termelést ellenőrző forradalmi munkásszervek ellen, ezzel szemben 1945 februárjában a magyar burzsoázia vezéralakjai a nyilt rohamok helyett, az üzemi bizottságokkal kart a karba öltve, együtthaladás szükségességéről nyilatkoztak. A tőkések vezérei álláspontjuk kialakitásakor, tudatában voltak annak, hogy az uj hatalmi erőviszonyokban öngyilkosság lenne az ÜB-ok ellen fellépni. Ezért hangoztatták a problémák "karöltve" való megoldását. Félre akarták vezetni a munkásokat, el akarták altatni az üzemi bizottságok éberségét. Ullmann báró és a többi tőkés manővere nem járt eredménnyel, a HFSZ üzemi bizottsága, ugyanúgy, mint az ország többi üzemi bizottságainak többsége továbbra is következetesen védelmezte a gyár munkásai, a dolgozó nép érdekeit. Szabó Károly és Jantai Árpád ÜB-tagok kitartó fáradozásait siker koronázta, Csernüsov városparancsnok 1945. február 21-én el-, rendelte a HFSZ katonai zárlatának feloldását. Egyidejűleg Kiricsenkó főhadnagyot a gyár állandó katonai parancsnokává kinevezte. A gyár katonai zárlatának feloldása meggyorsította a vállalat tőkés vezetésének újjászervezését. A német részvények képviselői - mint fentebb emiitettük - még decemberben elmenekültek, ezért a HFSZ-nak nem volt határozatképes igazgatósága, a vezérigazgatói szék is üresen állt. Bár a német részvénytulajdonosok jogilag a gyárnak továbbra is tulajdonosai voltak az adott időszakban, gyakorlatilag tőkés tulajdonosi jogok gyakorlója és védelmezője kizárólag a magyar részvényes, a MÁH vezérkara volt. A vállalat életébe legaktívabban a bank vezérigazgatója, báró Ullmann György avatkozott be. Az elmenekült vezérigazgató hatáskörét magára ruházta. Tudatosan arra törekedett, hogy a tőkés érdekeket szolgáló és védelmező szervezeti struktúra, ügyviteli rend épüljön ki. Az emiitett cél érdekében a vállalat városi irodájának jóval nagyobb hatáskört kivánt biztositani, mint amivel az a felszabadulás előtt rendelkezett. A báró a magához vont vezérigazgatói hatáskört próbálta átjátszani a városi irodára. Pontosabban a városi irodában tevékenykedő Heltaira és Gombosra. E törekvés mögött az a szándék húzódott meg, hogy kivonja a gyár tőkés vezetését a gyárkapun belül szilárdan kiépült munkásellenőrzés alól. 271