Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
mégsem kaptak meghívást. Az 1518. évi tolnai országgyűlés a következő megtartását Bácsott határozta el. Mindenki, még a kisnemesek is, személyesen voltak kötelesek megjelenni, éspedig "bellico cum apparatu" a telekkatonasággal együtt, ^il Török háborúra gondoltak. A határozatról a városok is értesültek, de mivel nem kaptak meghivót, nem tudták, hogy mit tegyenek. 218 ^ jelek szerint nem jelentek meg. Szinte arra lehetne gondolni, hogy a városok Mohács előtt elvesztették országrendiségüket, hiszen nem hivták meg őket az országgyűlésre és nem nevezték őket a rendi ország tagjának sem. Jogaik azonban a valóságban nem szűntek meg, s ezeknek bizonyos helyzetekben újra fel kellett éledni. Ez következett be II. Lajos halála után. A rendek újra országrészenként tartottak gyűléseket, ahol a városok is megjelentek. A legfontosabb az októberben tartott tokaji gyűlés volt. Itt megjelentek a kassaiak és a velük szomszédos városok polgárai. Az összegyűlt rendek meghivót bocsátottak ki a székesfehérvári királyválasztó országgyűlésre. 21 ^ Ezen a gyűlésen választották Zápolyai Jánost novemberben királlyá. Állitólag jelen volt a hét szabad királyi város birája, illetve esküdtei. 220 De a Ferdinánd-párt is meghivta a városokat saját országgyűlésére. 221 A János király által öszszehivott budai országgyűlésen, 1527 márciusában megjelent a legtöbb szabad királyi város küldöttsége. A budaiak, pestiek, kassaiak, lőcseiek, bártfaiak, eperjesiek, kisszebeniek, nagyszombatiak, székesfehérváriak, esztergomiak és az erdélyi szászok jelenlétét tudjuk igazolni. 222 7. Összefoglalás Áttekintettük a városi küldöttek jelenlétét az országgyűléseken. Megállapítottuk, hogy nem beszélhetünk megszakítatlan fejlődésről. Azóta, hogy a 40es években megjelentek a városi küldöttek az országgyűléseken, több periódust találunk amikor hiányoztak onnan. Megjelenésüket vagy meg nem jelenésüket az uralkodó, a rendekés saját érdekük döntötte el. A feudális anarchia és a nagyurak hatalma nem csak a királyi hatalmat gyengitette, hanem a nemesség és a polgárság szabadságát is sértette és akadályozta a kereskedelmet. Mivel a városok maguk is általában földesurak voltak, a feudális tulajdon bizonyos mértékben összekötötte a patriciusi vezetőréteget az uralkodó osztállyal. Találunk ellentéteket is, ezek azonban az uralkodó és városai között nem voltak különösen jelentősek. A király több pénzt és nagyobb háborús támogatást akart kapni a városoktól, a polgárok azonban a lehető legkevesebbet akartak adni. Ez a kérdés mégis fontos, mert a király nem nélkülözhette városai szolgáltatásait és ezért engedményekre volt hajlamos. A nagy feudális urak a királyi városokat a maguk számára akarták megszerezni és igy a polgárok számára reális veszélyt jelentettek. Köztük és a városok között csak belső vagy külső harcok esetén lehet közös érdeket kimutatni. A trónviszályok idején a középnemesség 26
