Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

• kedvezőtlenül befolyásolta. A munkásság megélhetési körülményei miatti elégedetlensége ellensúlyozására, valamint a burkolt fegyverkezés zavartalan biztosítása miatt foganatositottak a 30-as években bizonyos szociálpolitikai intézkedéseket (a 8 órás munkanap törvénybeiktatása, a szakmánkénti minimális bérek bevezetése 1937-ben). Ezeknek az intézkedéseknek a textiliparban béremelő hatása volt más iparágakkal szemben, ami a textilipari bérek elmaradottságát jelezte. A keresetek jelentékenyebben csak a II. világháború első szakaszában felfelé ivelő hadikonjunktúra idején (1939-1942) emelkedtek. Az egy munkásra jutó nominális keresetek 73 %-kal, de figyelembe véve a létfenntartási költségek indexét, az átlagos reálkeresetek csupán 10 %-kal növekedtek, sőt a háború miatt felfüggesztett 8 órás munkanap meghosszabbításával az órabérek reálértékének emelkedése alig haladta meg a 8 %-ot. Az Iparügyi Minisztérium 1939-ben szabályozta ismét a minimális béreket. A bérek 10-30 %-kal emelkedtek. A Fésüsfonó a minisztériumhoz intézett beadványában utólag helyt el enit ette a "magasan megállapított legkisebb munkabéreket". Azzal érvelt, hogy a gyáripar "csak azokat a munkásokat fogja munkában tartani, akik a termeléssel a legkisebb munkabér ellenértékét meg tudják és akarják is szolgálni", azaz az elbocsátások elkerülhetetlenek lesznek, nehogy megszűnjék a hazai textiliparnak egyetlen előnye (az alacsonyabb munkabérszinvonal) a külföldi versenytársakkal szemben. A vállalatok tehát inkább korszerűsítenek majd, ami "további munkások számára jelenti kenyerük elvesztését". A vállalat tőkés vezetői a műszaki haladás és a munkások anyagi felemelkedése között kibékíthetetlen ellentétet láttak. 10° Az 1939. évi bérszabályozással az elő- és kártoltfonók bére 15 %-kal, a selfaktorfonóké 9 %-kal, a gyürüsfonóké pedig 12, 9 %-kal emelkedett. A cérnázók béremelkedése 9 %-ot ért el. A vállalat, hogy a profitcsökkenést elkerülje, növelte az akkordalapokat. A kettőzök, csévélők és matringolók a minimális bérszintet korábban 87,5 %-os teljesítménynél érték el, ezen tul azonban csak 95 %-os teljesítménynél. Az 1940. októberi 7 %-os, majd az 1941. májusi 8 %-os béremelés tovább növelte a vállalat önköltségét. 1942-ben ezért uj jutalékrendszert vezettek be. A teljesítmények szintjét jobban emelték, mint a többletteljesítményért kifízeterriő jutalékot.

10] A legrosszabbul fizető vállalatok közé tartozó Fésüsfonónál minden hivatalos béremelés, mivel a vállalat működését rendkívül alacsony bérnivóra méretezték, ujabb és ujabb profitcsökkenést jelentett. Az 1943. július elsejei uj ár-és bérszabályozáskor a béremelések szintén nem álltak arányban az áremelkedésekkel.Az életszínvonal az utolsó békeévi alá süllyedt. Bevezették a hadiüzemi ellátási rendszert. 102 Az iparügyi miniszter 1944. évi rendelete ugyan a legkisebb béreket további átlag 12 %-kal emelte, mégis a reálkeresetek 1944 őszére jelentékenyen csökkentek, amit sem az 1943. évi bérrendezésnél fizetett 60 %-os drágasági pótlék, sem a nominálbérek lassú emelkedése nem egyenlített ki. A szövődé munkásai ezért 30-36 %-os béremelést köve252