Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

teltek. Az anyagi helyzet romlása minimálisan e százalékaránynak felelt meg, de a követelést a gyárvezetés elutasította. A munkások reálbérindexe 1943 őszére az 1938. évi 100-ról 91-re esett, miközben a bankjegyforgalom 1938-1944 között 14-szeresére nőtt, és az árufedezet csökkenése szintén áremelkedést váltott M. A nagykereskedelmi árindex a világháború kitörésétől - a hivatalos kimutatás szerint is - 220 %-kal emelkedett. Mindez a pengő fokozódó elértéktelenedését jelezte. A vállalat vezetői és tisztviselői azonban a "hadinyereségekből" magas illetményeket, juttatásokat élveztek. A 160 tisztviselő személyenkénti illetménye az 1940-es évek elején a 10 ezer P-t is meghaladta, ami a Hitelbank konszernjében másutt nem fordult elő. A gyárigazgatók, cégvezetők jövedelme pedig ezt az átlagot messze meghaladta.

Reinhold vezérigazgató évi illetménye pl. 1942-ben 182 ezer P-t, mig Tobis Schulze ügyvezető igazgatóé 110 ezer, illetve 76 ezer P-t tett M. *

03 Az alacsony munkabérek miatt a Fésüsfonó munkásai közül 1942 közepétől többen kiléptek, és a magasabb kereseti lehetőségeket nyújtó iparágakba mentek át. 1944 júniusára a régi 1500 főnyi létszám 1080 főre apadt.A dolgozók egy részét katonának vitték, de a kilépéseknél 1944 nyarától az egyre fokozódó háború ellenes hangulat szintén közrejátszott. A munkahely elhagyása miatt szigorú fenyítő rendszabályokat léptettek életbe. A Fésüsfonó több munkását 3-4 heti fogházbüntetésre Ítélték, heti 1 napi böjttel és kemény fekhellyel szigoritva. S mivel ez sem használt, a vállalat hadiüzemi személyzeti parancsnoka előirta, hogy a "munkafegyelem feltétlen fenntartása érdekében azokat a hadiüzemi alkalmazottakat, akik a munkafegyelmet súlyosan megsértik, rendőrhatósági őrizet alá kell helyezni (internálni kell)".

104 Az idősebb, jól képzett mesterek is elhagyták a gyárat. Nem maradt utánuk jóformán senki, aki az utánpótlás felnevelését vállalhatta volna. 105 ^ vállalat tanoncokat alig alkalmazott, de 18 éven aluli fiatal lányokat és fiukat -tanoncszerződés nélkül- gyermekmunkaerőként annál inkább (1943-ban 237 lányt és 37 fiút). Hogy miért zárkózott el a vállalat a tanoncok felvételétől, a tőkés vezetés a következőképpen válaszolta meg: "Az üzem szempontjából nem segítség az, hogy tanoncszerződéssel alkalmaz fiatalokat, akiket két vagy még több évig az összes osztályokon kénytelen hónapokon át foglalkoztatni, és amikor két év után szabadul, messze van még a jól begyakorolt, betanitött szövő munkájától. Az eredmény az, hogy a gyár, abból a célból hogy segitsen magán, 18 évesnél idősebb munkásokat fog betanittatni, munkásként alkalmazni ahelyett, hogy fiatalabb munkásokkal két évre szóló tanonc szerződés után egy nagy igénnyel biró munkást kapjon, akit egyáltalán nem elegit ki a szövőmunka, hanem a legelső alkalmat felhasználja arra, hogy amennyiben az üzemben nem tud érvényesülni, máshová menjen, és ott boldoguljon." Nem váratlan a vállalat további érvelése sem: "Általános társadalmi betegségünk ez, ami a kereseti viszonyoktól eltekintve, a munkáspályát alig-alig tekinti elfogadható életmegoldásnak, aki tanoncként, előírásszerűen valamivel nagyobb látókörre tett szert. Hazánkban épp a hiányos ipari múlt következtében nem rendelkezünk a megfelelő 253