Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

* mesterek és segédmesterek fizetése közel kétszeresét, de nem ritkán háromszorosát alkotta a munkásokénak (89 fillér - 1,04 P/óra). A legmagasabb átlagbérszinvonalat a fonók, a minta- és háziszőnyegszövők, valamint a nedves appreturában dolgozók érték el (35-69 fillér/óra). Hozzájuk képest a gyapjúfonást és szövést előkészítők munkabére mintegy 40%-kai kedvezőtlenebb volt. A munkásnők keresete 1934-1936-ban (25 munkanapra számítva) 80-100 P-t, mig a férfi munkásoké 135 P-t tett ki, A csekély kereseteket tovább csökkentették az üzemredukciók, amelyek során a munkanapok száma heti 4-5 napot, a munkaidő pedig csak 6 órát tett ki.

97 A gyáriparban 1937-ben bevezetett 8 órás munkaidő és legkisebb munkabérek a Fésüsfonónálkb. 10-15 %-os bértöbbletet okoztak (100-150 ezer P-t). A vállalatvezetés nem szivesen vette a minimális bérek életbeléptetését, profitcsökkentéstől tartott. Ugy vélte, hogy az uj rendelettel az akkordrendszer lényege vész el, a "többletmunkára" serkentés. Követelte ezért, hogy az akkordbér minimumát a legkisebb órabér alatt 20 %-kal rögzítsék. 98 A kedvezőtlen bérviszonyok miatt 1937 júniusában a mintaszövők sztrájkot is kezdtek, majd kiléptek, de a vállalat szanálása után megerősödött tőkés vezetés minden követelést elutasitott." A munkások összes pénzjuttatása az 1932. évi mélypont után 1936-ban érte el a legmagasabb szintet, de a bérek és természetbeni juttatások összege a bevezetett legkisebb munkabérek ellenére 1938-ra csaknem az 1932. évi szintre esett vissza (85503 P). Természetbeni segélyezésben a mintegy 1000 munkás közül alig néhány részesült. Ezzel szemben a lényegesen jobban fizetett művezetők, mesterek évi természetbeni juttatása 1933-3 938 között 5600-8561 P között mozgott. Hasonló tendencia figyelhető meg a tisztviselő fizetéseknél is. A munkások és à jól fizetett "középrétegek" keresete közt áthidalhatatlan különbségek mutatkoztak. A textilipari munkabéreket a 30-as évek második felében igen alacsony szinten tartották. A textiliparban pl. az 1938. évi átlagos bérek még mindig csak 956 P-t tettek ki az 1929. évi 1156 P-vel szemben, és ezek a textilipari átlagok az ipari átlagos bérektől 250-340 Pvel maradtak el. Az iparágak közti bérezési aránytalanságok pedig még kirivóbbak voltak. A nominális bérek értékelésénél azonban nem hagyható figyelmen kivül, hogy a textilipari munkásság nagy többsége jóval az iparági átlag ala,t.t keresett, és csak a képzett szakmunkásoknak vékohy rétege találhatta meg számitását. Másfelől mig egy férfi fonó-, illetve szövőmunkás 56 fillért kereshetett meg egy órai munkával, addig a hasonló munkakörben dolgozó női munkaerő csak 40 fillért. Az átlagos nominális bérek 1938-ra - még az 1935-től tapasztalható kisebb növekedés ellenére is - 18-20 %-kal csökkentek 1929-hez képest. A reálbérszínvonal mintegy 9 %-kal esett vissza, amit az 1935-ig tartó kisebb mértékű árlemorzsolódás magyaráz. Az árak igy még 1938-ban sem érték el az 1929. évi árszínvonalat. A 30-as évek munkanélkülisége azonban az egy keresőre jutó keresetek reálértékét 251