Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

A szövődé termelését az 1930-as évek elején a devizahiány miatti nyersanyagdrágulás, a forgalmi adó növelése és a bolettadó bevezetése bár erősen gátolta, a fésüsszövettermelés mégis az 1929. évi 2 57 ezer m-ről 1938-ra 533 ezer m-re emelkedett. A kedvezőtlenebb években a termelés visszaesését a magasabb eladási árakkal ellensúlyozták. A vállalat tisztagyapjuból készült férfi és női divatszöveteket: un. tropikál-, freskó-, könnyű-, közép-, nehéz öltöny-, kosztümszöveteket, gabardinokat, fél-double-, double-, nehéz öltöny-, férfi és női kabát-, végül különleges rendeltetésű szöveteket gyártott. Az utóbbiak között emlitendők a csikós férfi nadrág-, csizmanadrágszövetek, a közszállitási cord tiszti lovagló- és pejacsevics nadrágszövetek, a diszattillák, a társasági tiszti öltöny-, frakk- és szmokingszövetek. A tisztagyapju cikkeken kivül már a legelső évektől készültek félgyapju cikkek is. Rövid ideig durvább és egészen finom gyapjufonalakból sálakat szintén készitettek. A kárt olt szövet gyárt ás legfontosabb minőségeinek növekvő termelése 1934-től indult meg: nyári divat öltönyszöveteket, lazafestésü női kabát anyagokat állitottak elő. Szabályozott árupiac és a mérlegek vallomásai A vállalat a belső átszervezésekkel termelékenyebbé vált, önköltsége kedvezően alakult, az áruk elhelyezéséért mégis éles harcot vivott. A szövőgyárak közül a Magyar Posztógyár Rt., a Richards Richard Győri Finomposztógyár Rt., a Csepeli Fésüsfonalgyár Rt. számitottak versenytársaknak, mig a fonógyárak közül a Magyar Posztógyár Rt., a Győri Gyapjufonó- Szövő-, Festő- és KikészitőgyárRt. és a Soproni Fésüsfonógyár. A vállalatvezetés ebben a helyzetben felismerte, hogy az eladási feltételekre létesitett kezdetleges kartell nem biztositja a piac uralását, ezért újnak felállítására törekedett, amelyben a termelés kvóta szerint oszlik meg, amelyben egységes eladási árak, szállítási és fizetési feltételek valósulnak meg. Döntő fontosságot tulajdonítottak a közös és óvatos árpolitikának, hogy a nyersanyagárak hullámzásával fellépő veszteségeket kiküszöböljék. A Fésüsfonó ezért egyezett meg már 1936-ban egyik erős ellenfelével, a Vöslaui Fésüsfonó Vállalat soproni filiale jávai az irányárak bevezetésére. A közös árpolitika kidolgozása 1937-ben még égetőbbé vált. A kartell 1937. december 9-én jött létre: a "Fésüsgyapjufonal-Egyezmény". Tagjai a Fésüsfonón kivül a Csepeli Fésüsfonalgyár, a Kistarcsai Fésüsfonógyár, a Kokron József és Fiai Kötszövöttárugyár, az Első Rákospalotai Kötő- Kötszövőgyár és a Soproni Fésüsfonalgyár voltak. Az egyes gyárak szállítási kvótája az un, fonószámok arányai jelentette.'" A Kokron és Kistarcsai cégeket a kontin gent álásnál egy vállalatnak tekintették, melyet Kokronék vezettek. A tagok a fonóorsók számát 3 évig nem növelhették, a kistarcsai (1800 orsóval bővített) és a soproni gyár (400 orsóval bővített) kivételével, A Csepeli Fésüsfonalgyárra külön határozatokat hoztak. A vállalat a Magyar Posztógyárnak, a Ma236