Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

müszálbehozatalnál Németország és Svájc állt előtérben. Effekt fonalakat (műszál, mercerizált pamut, chappeselyemfonal) Németország, Anglia és Svájc szállított. A gyártáshoz szükséges segéd- és üzemanyagokat főleg festék- és speciális vegyi anyagokat Németországból és Svájcból importáltak. Az ammóniákszódaszükségletet Ausztriából és Jugoszláviából fedezték. 41 Az uj beruházásokkal megnövekedett a gyár teljesítőképessége, 1938-ban 600 ezer kg zsiros gyapjú mosására vált alkalmassá. Az 1933, évi 300 ezer kg fésültgyapju mennyisége 1938-ra 460 ezer kg-ra, a fonókapacitás pedig 430 ezer kg fonalra emelkedett. A szövődé 550 ezer m szövet előállítását, a kikészítő pedig 750 ezer m szövet megmunkálását biztositotta, A mosó- és fésülőüzem gazdaságos kihasználását - a piacigények növekedésén tul - a magyar gyapjú kötelező felvásárlása nagymértékben elősegítette. A fonaltermelésben a belföldi verseny élesedett. A Csepeli Fésüsfonógyár Rt, 1933 második felétől 2500 orsóval termelt, és további 2 500 orsóval bővült. Ujabb fésüsfonódák is létesültek: a vöslaui fésüsfonó soproni leányvállalata és az olasz Bersonetto cég kistarcsai vállalkozása (mintegy 12500orsóval). A rákospalotai fonoda 1936-ban 1000 uj merinó-orsót állított fel, A Kokron és Tsa Köt szövőárugyár 1936-ban megvette a csaknem leállt kistarcsai fésüsfonót, és üzembehelyezte. A Csepeli Fésüsfonógyár, amely eddig a Magyar Posztógyár szükségletét elégítette ki, 60 ezer kg fésüsfonaltermeléssel jelent meg a piacon. Valamennyi fonógyár termelése azonban a belföldi fésüsfonalszükségletnek még mindig csak 87 %-át fedezte, igy a Fésüsfonó helyzete alapvetően nem romlott, sőt maga is 2300 uj fonóorsót állithatott termelésbe. ^2 A fonoda kihasználtságát a két műszak, majd az éjjeli munka bevezetése biztositotta, A fonodái termelés racionalizálásával és a beruházásokkal az 1930-34. évek között lényegesen csökkent az önköltség legfontosabb összetevője,- az egységnyi termelésre jutó munkabérköltség és a munkaidőráforditás, ami növelte a rentabilitást. A gazdaságos termelés kialakítása azonban a munkások rovására történt (Bedeaux-rendszer bevezetése). Az egy munkaóra alatt elvégzett legnagyobb munkamennyiség és legkisebb bérköltség 1934-ben mutatkozott. Ez a szanálás befejezésével esett egybe. 1935-től ugyanis részben külső gazdasági tényezők hatására (konjunkturahullámok, nyersanyagárváltozások, stb. ), részben a vállalati bérszínvonalnál jóval magasabb minimális munkabérek bevezetése miatt az ön- és bérköltségszint emelkedett. Csökkent az időegység alatt megtermelt áru mennyisége is, A fonoda mégis a legeredményesebben működő üzemegységnek számított, 1939-ben 5077 q fésüsfonalat gyártottak, ami kb. 2700 q-val haladta meg az 1929. évi mennyiséget. Mindez 1 millió P értéktöbbletet jelentett olyan körülmények közt, amikor a fésüsfonalak átlagos eladási ára jelentősen hanyatlott. A kártoltfonaltermelés szintén emelkedett, 1939-ben elérte az 575 q-t az 1931. évi 19 q-val szemben. 235