Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267
senytársakénál. Gondot okozott a szövetárak bizonytalansága is, mert a gyárak szezonkészleteiket - az idény közepén - leszállitott árakon értékesítették. A Fésüsfonó szintén árleszállításokra kényszerült. Bár törekedett vidéki kereskedőkkel kapcsolatba lépni, de az üzletkötések a kereskedők tőkehiánya miatt meghiúsultak. A fővárosi nagykereskedők különben sem nézték jó szemmel a vállalat ilyen irányú terjeszkedését, kereskedelmi hálózatukat féltették tőle. A szövőfonalakat többnyire a gyárak vásárolták. Kötőfonalakat a kiskereskedőknek szállítottak. A belföldi fonalértékesitést az Igler és Társa képviseleti cég végezte. Az export termeléskiegyensulyozó, foglalkoztatást biztositó szerepet töltött be, semmint hasznot hajtót; 1928-ban pl. a teljes eladási forgalomnak 10 %-át alkotta. A kivitel a szomszédos országokba irányult: javarészt Ausztriába, Németországba, de Jugoszláviába, Romániába és kisebb részben Csehszlovákiába, A Fésüsfonó már az alapitástól forgótőkehiánnyal küzdött. A kül- és belföldi alapítók ezért 1922-1924 között 18,62 milliárd K (1,9 holland Ft) hitelt folyósitottak az alaptőkére teljesitettbefizetéseken felül, amit később részint a részvénytőke.felemelésére forditottak (1924, szeptember 30.). Az üzemi hitelek egy részének átváltoztatása saját tőkévé jelentős anyagi forrásokat szabadított fel, másik részét rendes tartalékok képzésére használták fel. 21 Az alaptőkeemeléssel megszűnt a vállalat 13-18 %-os kamatfizetési kötelezettsége, amit az 1 millió holland forintot kitevő csoporthitel után törlesztett. A Newoga a hitelt ezután 8 % kamatra folyósitotta azzal a fenntartással, hogy a "kamatlábnak 13 %-ban való beállitása azokban az esztendőkben történik, amelyekben a Fésüsfonó az intern mérlegben 7 %-os tiszta nyereséget ér el, mégpedig a 7 %-ot meghaladó tiszta nyereségből." 22 A Magyar Nemzeti Bankot megkerülő, burkolt profitrészesedés kiajánlása volt ez "kamatok" fedőnév alatt, csökkent az adóköteles tiszta jövedelem nagysága. A részvénytőke 1926. június 30-án 4012800 P-re emelkedett. Mindkét tőkeemeléskor az aktivákat felértékelték, ami a részvényeseknek jól jövedelmezett. A cégbíróság Ítélete az 1925. évi Pengő nyitómérlegről meg is állapitotta, hogy "nem teszi felismerhetővé, hogy az uj részvényekre befolyt felpénznek tartalékba helyezett összegéből 880000 pengő (11 milliárd korona) leiratott, s hogy a birt összeg mi cimen, hol számolhatott el". A főrészvényesek túlzott profitszerzési vágya joggal keltette fel az állami szervek gyanakvását. A részvények "hivatalos" értékét 1925-ben a Hitelbank belső feljegyzései szerint a valóságos érték négyszeresen haladta meg. A Fésüsfonó anyagi helyzete azonban 1929-re meggyengült. A részvények tényleges értéke már csupán 58 855 P-t tett ki a 235 441 P hivatalos mérlegértékkel szemben! A vállalatot az alapítás óta több mint 5 millió P összveszteség érte. Oka az általános infláción tul a termelés szervezetlenségében, a dekonjunkturális helyzetből adódó csekély foglalkoztatottságban, az üzembehelyezés elhúzódásában, a hosszútávra beszerzett, de nagy áresésnek kitett raktárkészletekben, valamint a 228
