Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

alacsonyabbak, mint pl. a Stöhr-Etag csoport gautzschi érdekeltségénél. Igaz, a termelési költségekben a Fésüsfono 19 %-kal drágábbnak bizonyult. A gyürüsfonó összehasonlitásánál viszont már az is kiderült: nemcsak a hazai bérek alacsonyabbak 43 %-kal, hanem a termelési költségek is 22, 5 %-kal. A selfaktorfonóban a bérszint 49 %-kal, a termelési költségek pedig 15,8 %-kal mutatkoztak alacsonyabbaknak, mint Gautzschban. °Ha olykor a hazai termelés költségszintje meg is haladta a külföldi konszernvállalatokét, a német tőkét bőségesen kárpótolta a hihetetlenül alacsony bérszint. A konszern németországi gyáraiban pfennig-alapra átszámított és az ottani vállalatok bér- és termelési költségeivel összevetett budapesti összehasonlitó adatok birtokába még a látszólag egyenrangú partner, a Hitelbank sem jutott.Ezeket a tájékoztató számsorokat a külföldi konszernvezetés csak a Fésüsfono német származású műszaki vezetőinek hozta tudomására azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a termelékenységi mutatókat - ott, ahol szükséges - meg- illetve tovább ja vit ani igyekezzenek. A magyar és a német vállalatok bérköltségei értékelésénél azonban feltétlenül figyelembe veendő a két ország létfenntartási költségeiben mutatkozó különbség, ami a bérdiffereneiák nagyságát minden bizonnyal csökkenti, valamint az, hogy a budapesti gyár termelékenysége bizonyos területeken kedvezőtlenebb volt.E módositó körülménnyel számolva mégis egyértelműnek tűnik, hogy a magyar munkabéreken és részben a termelési költségeken elérhető nyereség keltette fel a német Stöhr-Etag csoport érdeklődését a magyarországi vállalkozás iránt, mégha az első esztendőkbeli elhibázott beruházások, a nem kielégitő termelésszervezés és a finanszirozó bankok túlzott profitszerzési törekvése jelentős mérlegveszteségekkel jártak. A termékek értékesitése, a jövedelmezőség alakulása A vállalat eladási tevékenységét az ingadozó konjunktúracikluson kivül kezdetben a termelés szervezetlensége korlátozta. Ennek ellenére az eladási forgalom értéke 1925-28 között 133 %-ra emelkedett. Az áruösszetétel is megváltozott. A szövetáruk 1925-ben még az eladásoknak 83 %-át tették ki a fonalak 7, 6 %-os részesedésével szemben. Az eladott fonalak értéke azonban 1925-28 között több mint öt és félszeresére nőtt, mig az a szöveteknél közel azonos szinten mozgott. A fő üzletágat jelentő szöveteladások mégis 2-4-szeresen multák felül a fonalakét. A szövetértékesitést a húszas évek elején több mint 100 budapesti nagykereskedő bonyolitotta, többségük tőkehiánnyal küzdött. A Fésüsfono szempontjából igy csupán 25-30 kereskedőház jött számitásba. A vállalat évi 9 millió P értékű áru eladását feltételezte. A leghitelképesebb kereskedőkre 100-150 ezer P értékű áru jutott. A többiek hitelkerete 20-60 ezer P között mozgott. A vállalat az ádáz verseny folytán az áruhitelt 8-9 hónapra nyújtotta, ami miatt immobilizálódott, de még ezek a fizetési feltételek is 2-3 hónappal kedvezőtlenebbek voltak a ver227