Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

A gyár szövődéje a vertikálisan végben festett, sima vagy kötéssel mintázott fésűsszövet-tömegcikkek termelését tűzte ki célul, de az erős verseny és az exportlehetőségek hiányában a fonodát és a szövődét a 20-as évek közepétől a 30-as évek elejéig átállították a fonalban festett "Kammgarn" divatcikkek gyártására. Ezen kivül a vállalat a kártolt szövetek előállítását is szorgalmazta saját fésüsfonalhulladékának feldolgozására, A kikészitőüzem lényegesen több nyersszövet megmunkálását biztosította, mint amennyit a szövődé megtermelt, ami még akkor is hiba volt, ha a túlméretezést kezdetben indokolta a Gyapjumosóval való jó viszony, A Gyapjumosó ugyanis 1928 tavaszáig bérben készíttette ki szöveteit, de miután berendezte saját kikészítő részlegét, a Fésüsfonó kiké szitőj ében a kapacitáskihasználtság az 1927,évi 96 %-ról 1928-ra 55 %-ra csökkent. A festőüzem alaphibájának kiküszöbölésére építették meg 1925 után a fonalfestődét, amely a nyersfehéren szőtt szövetek darabfestésével szemben számos előnnyel járt, A vállalat kártoltfonóját 1925-ben 3 kártoló és 2 selfaktorgéppel (840 orsóval) helyezték üzembe, A durvább minőségek gyártását azért kezdték meg, mert a vásárlók általában ott szerezték be kártoltszövet-szükségletüket, ahol fésüsszövetigényeiket is kielégíthették, A kártoltfonó heti 8 ezer kg fonalat termelt, A vállalat saját gyártási hulladékai feldolgozásától azonban hiába remélte, hogy pamut- és vigognetermékei sikert aratnak, A gyártást egy év után az erős verseny miatt beszüntették. A speciális berendezésű, alacsony rezsivel üzemelő kisebb vállalatokkal szemben olykor az önköltség sem térült meg, A vállalat termelése mégis felfelé iveit, Fésültszalagból, mint félkésztermékből, 1932-ig az import miatt keveset gyártottak. Csak ezután dolgozták fel a saját fésülésből nyert fésültszalagot. A fésüsfonaltermelés azonban 1924-1929 között több mint háromszorosára emelkedett. A fonalak 50-60 %-át a vállalat maga dolgozta fel fésűsszövetté, A fésűsszövetek termelése szintén rohamosan növekedett, 1927-ben érték el a világgazdasági válság előtti csúcsot: 552168 m szövetet gyártottak 7,88 millióP értékben.A bérmunkák évi 200-250 ezerPkörülmozogtak, és kiegyensúlyozó szerepet játszottak a vállalat pénzügyi eredményeiben. Az üzletvitelt a német tőkecsoport érdekei határozták meg. Az eladási kalkuláció a féltve őrzött titkok közé tartozott.Aki ismerte, fogalmat alkothatott a vállalat versenyképességéről, A kapacitás 74 %-os kihasználása mellett pl. 1927-ben a szövődéi átlagos bér- és gyártási anyagköltségek 3,08 P/m-t tettek ki, míg más szövőgyárakban 3 P-t, A költségstruktúra így valamivel kedvezőtlenebbül alakult a többi vállalaténál, 1928-ban azonban a gyártási tevékenység visszaesése már magasabb ráfordításokat igényelt, A "rezsiköltségek" 28 %-kal növekedtek, A vállalat belső helyzetét valójában az összehasonlító statisztikák tárták fel, amelyek a külföldi konszernvállalatokhoz viszonyítottak,Az 1929, első félévi összehasonlító adatok a vállalat első történeti periódusára különösen jellemzők. Az előfonóbeli bérek Budapesten 40,5 %-kal voltak 226