Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gerelyes Ibolya: Török hagyatéki összeírások mint kultúrtörténeti források = Türkische Hinterlassenschaftsregister als kulturgeschichtliche Quellen 200-218

érőt egyaránt találunk. Formáját tekintve nagyobb méretű csészeként is felfoghatjuk. Van közöttük fedéllel ellátott tipusu is. A jegyzék darabjai közül kettőt a fürdőben használt Hadzsi Ahmed. Két másik a tasz-i hosab elnevezést viseli, minden bizonnyal hosab nevű édes szörpöt tartottak benne. Török néprajzi párhuzamok tanúsága szerint létezik külön ilyen edényke, ma is tasz-i hásab-nak nevezik. 29 A taszt egyébként a törökök kedvenc italának, az ajrannak elkéázitéséhez használták elsősorban. 30 (34. kép) Nagyjából hasonló célokat szolgált az úgynevezett mesrebe is. Formája leginkább kis füles csuporra, vagy csészére emlékeztet. Egyes tipusait fedéllel is ellátták. Vizet, vagy ajrant fogyasztottak belőle. Feltehetően nemcsak rézből, hanem agyagból is készttették. Erre utal Hadzsi Ahmed hagyatéka is, akinél a négy jegyzékbe foglalt mesrebe közül egyről jegyzi meg, hogy rézből való, egynél pedig azt mondja, hogy a szóbanforgó tárgy tarka-csikós, talán ez készülhetett agyagból. Értéküket tekintve ezek a kis csuprok nem voltak túlságosan jelentősek, áruk 5 és 14 akcse között mozgott. A tendzsere elnevezésű^ főzőüst fajtát török néprajzi párhuzamok alapján egy a kazánhoz közelálló, annál kisebb, de formájában hasonló edényként kell elképzelnünk. Nagyon jellegzetes török rézedény-fajta, elsősorban húsételek készítéséhez használták. A gyertyaöntő mester házában 7 tendzsere volt, köztük feltűnően értékes darab, 150 akcsét érő is, de a legolcsóbb is megért 47 akcsét. (35, 36. kép) A tabe elnevezés^ egyfajta kisebb méretű, nyeles serpenyőt takar, melyet kizárólag sütéshez használtak. Jelen jegyzékünkben mindössze kettő volt belőle. Hadzsi Ahmed hagyatékában több olyan tárgy is előfordul, melynek neve igencsak ismerősen cseng fülünkben. Az első ilyen a tepszi, * melyet a szótárak tálnak, tálcának neveznek. Gyakorlatilag azonos célra használjuk ma, és használták a XVI. században. A török időkben inkább kerek, vagy ovális alakját kedvelték, ekkor is sekély volt, s kis perem szegélyezte. Elsősorban édes tésztafélék sütéséhez használták, a nagyobbakban pedig lángos-szerü kenyeret készitettek.36 A réz mellett fából is készülhetett, anatóliai párhuzamokon kivül magyar források is utalnak erre. 37 Hadzsi Ahmed tulajdonában 6 darab volt. Ugyancsak ismerős számunkra a bakracs,38mely formáját tekintve zömök, alacsony, üst-szerű edény, peremén két, átfüzésre szolgáló füllel. Elsődlegesen vizhordó edény volt. Magyarországon inkább nyilttüzön használt főzőedényként ismerjük. A hagyatékban mindössze egyszer fordult elő. A jegyzékben cseber és csöbör alakban egyaránt megemlitett edény-féléből 10 darabot találunk Hadzsi Ahmed háztartásában. Értékét tekintve egyik sem volt különösen jelentős. Valószinüleg nem is rézből, hanem agyagból készültek. A csöbör szót eddig csak egy bizonyos fajta magyar űrmérték értelemben ismertük. 39 A "használt kisméretű csöbör", vagy egyszerűen "használt csöbör" kifejezések azón205